A kenyai tea világsiker, de a gazdák mégis küzdenek a túlélésért

A kenyai tea világsiker, de a gazdák mégis küzdenek a túlélésért

Berla Attila
Miközben Kenya világhírű teatermelőként az exportlisták élén szerepel, kávéágazata súlyos kihívásokkal küzd az apró birtokstruktúrák, az alacsony hozzáadott érték és a klímaváltozás miatt. Az ország mezőgazdasága egyszerre modern és kiszolgáltatott: a teafarmokon multinacionális vállalatok önellátó közösségeket működtetnek, míg a kávétermelés zöme kistermelői kézben van. Az éghajlatváltozás, az urbanizáció, valamint a globális értékláncok egyenlőtlensége tovább nehezíti a kenyai gazdák megélhetését. Mindezek ellenére van mit tanulnunk tőlük - különösen a helyi közösségek összetartásából és rugalmasságából - fogalmazott Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója az Agrárszektornak.

Rangos Agrárdíjak az Agrárszektor 2025 konferencián!

A Portfolio Csoport az idén 13. alkalommal rendezi meg siófoki Agrárszektor Konferenciáját, amely az ágazat egyik legnagyobb és legjelentősebb szakmai eseményének számít. A decemberi rendezvényen immár 11. alkalommal adjuk át tíz kategóriában rangos agrárdíjainkat, amelyekre az ágazat bármely kiemelkedő szakmai munkát végző szereplője pályázhat, illetve nevezhető.

Nevezzen Ön is szeptember 15-ig!

Kenyában a kávétermelés jellemzően kistermelői szinten zajlik, egészen apró farmokon. Az országban előállított kávé mintegy 70 százaléka ilyen kisgazdaságokból származik, amelyek a kávétermesztésre alkalmas földterület mintegy 75%-át fedik le. Ez az elaprózottság jelentős versenyhátrányt jelent a világpiacon, ahol a nagy volumen, gépesítés és hatékonyság az elsődleges szempont. Nem véletlen, hogy Kenya a világ tíz legnagyobb kávéexportőre közé sem fér be, a lista élén olyan országokat találunk, mint Brazília, Vietnám, Kolumbia, Indonézia, Etiópia és Uganda.

EZ IS ÉRDEKELHET

Ezzel szemben a teaágazat teljesen más képet mutat. Kenya a világ harmadik legnagyobb teaexportőre, évente mintegy 570 ezer metrikus tonna teát állít elő. Csak Kína és India előzi meg volumenszinten. A kenyai tea különösen karakteres ízvilágáról ismert, amit a világ nagy teakedvelői is nagyra értékelnek.

Csak a tea önmagában a kenyai GDP-hez 4 százalékkal járul hozzá, az ország teljes exportbevételének pedig 26 százalékát adja. És ne felejtsük el: a teatermesztés közvetve mintegy 5 millió kenyainak ad munkát egy 50 milliós országban

– hangsúlyozta a szakértő.

A legnagyobb teaültetvények azonban nem kenyai tulajdonban vannak. Olyan multinacionális vállalatok működtetik őket, mint például a Lipton, amelyek hatalmas földterületeken, saját belső rendszerrel működtetett közösségekben foglalkoztatják a munkavállalókat. Ezek az ültetvények nem csupán munkát, hanem szállást, templomot, egészségügyi ellátást is biztosítanak a dolgozóknak és családjaiknak – egyfajta önellátó zárt közösségek formájában.

Fokozódó kihívás az ültetvényeken

A kenyai kávé- és teatermelés egyre komolyabb kihívásokkal szembesül az éghajlatváltozás miatt. Ezeket a növényeket jellemzően 2000 méter feletti magasságban termesztik – maga Nairobi, a főváros is 1750 méteren fekszik. A kávé, különösen az arabica fajta, igényli a napsütést, de rendkívül vízigényes és ugyanez elmondható a teáról is.

EZ IS ÉRDEKELHET

Az utóbbi években azonban Kelet-Afrikában megváltozott az időjárás ritmusa: kevesebb a csapadék, hosszabbak a száraz időszakok, gyakoribbak a hőhullámok. Ezek a változások a terméshozam jelentős visszaeséséhez vezettek. Egyes kutatások szerint, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2050-re a kávétermesztésre alkalmas földterület akár 50 százalékkal is csökkenhet.

Máskor jön az eső és kevesebb a csapadék, jóval melegebb van. Ezek okozzák a legnagyobb nehézségeket

- mondta Pásztor Szabolcs.

A helyzetet súlyosbítja az urbanizáció és az ingatlanfejlesztések térnyerése, amely tovább szűkíti az elérhető mezőgazdasági területeket. Mindezek mellett Afrikában az öntözés szintje rendkívül alacsony, így a farmok többsége kizárólag az esőre támaszkodik. A meglévő vízhiányt pedig nem képesek mesterségesen ellensúlyozni. A kenyai ültetvények nemcsak munkahelyek, hanem életközösségek is. A dolgozók gyakran az ültetvény területén élnek családjukkal együtt, ahol lakhatást, alapvető szolgáltatásokat és közösségi életet biztosítanak számukra. A munkavégzés napidíjas rendszerben történik, szabadnapokkal és kijárási lehetőségekkel.

Bár időnként felmerülnek vádak visszaélésekkel, túlórákkal vagy verbális bántalmazással kapcsolatban, az ilyen esetek nem a jellemző működési formát jelentik, inkább kivételek. Az ott dolgozók számára ezek a farmok gyakran az egyik legbiztosabb megélhetési lehetőséget jelentik - különösen vidéki, hátrányos helyzetű régiókból érkezők számára.

Kitettség a globális piacnak

A kenyai farmerek és munkavállalók helyzetét különösen kiszolgáltatottá teszi az, hogy az értéklánc legalján helyezkednek el. A nyers levelek leszüretelése után azok integrátorokon keresztül jutnak el a feldolgozókhoz, majd multinacionális kereskedők és márkatulajdonosok kezei közé. Pásztor Szabolcs szerint a kenyai kistermelők alacsony hozzáadott értékű munkát végeznek, amit a piac nem díjaz kellőképpen. A nagy bevételeket a lánc végén álló szereplők, a feldolgozók, csomagolók és forgalmazók realizálják.

EZ IS ÉRDEKELHET

A rendszer elején szerény jövedelem képződik, a nagy hasznot az teszi zsebre, aki csomagol, piacot épít, marketinget végez. Ez jellemző probléma nemcsak Kenyában, de globálisan is a mezőgazdasági értékláncokban.

Kenyai termékek rendszeresen eljutnak Magyarországra is. Ezek azonban nem közvetlen exportról, hanem több szereplős ellátási láncon keresztül történő, közvetett exportról beszélhetünk. A kávét és teát gyakran Európában dolgozzák fel, osztályozzák, csomagolják, majd multinacionális márkák névjegyével ellátva kerülnek a boltokba. Ez a fajta „indirekt export” ugyan megjelenést biztosít a kenyai termékeknek az európai piacokon, de az eredeti termelők ebből kevés hozzáadott jövedelmet látnak viszont. A magyar fogyasztó kenyai teát vesz, de a termék árának jelentős része nem Kenyában marad.

A tapasztalatok szerint több olyan terület is van, ahol a magyar agrárium tanulhatna a kenyai mezőgazdaságból, különösen a kistermelők rugalmasságából és a vállalkozási kedvből. A kistermelők közötti szoros közösségi háló és a lokális integrációs rendszerek olyan modellek, amelyek bizonyos hazai térségekben is adaptálhatóak lennének például közös feldolgozók, szövetkezeti értékesítés vagy helyi infrastruktúrák kiépítése révén.

Az afrikaiak dolgos emberek, ha munka van, akkor tényleg dolgoznak. A szervezettséggel van sokszor gond, nem az elkötelezettséggel

- fogalmazott Pásztor Szabolcs.

Címlapkép forrása: Getty Images
NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
FIZETETT TARTALOM
EZT OLVASTAD MÁR?
Agrárszektor  |  2025. július 7. 16:32