Sok háztartásban fagyasztják le a megmaradt pékárut. Ha azonban egy egész veknit teszünk a mélyhűtőbe, kénytelenek vagyunk órákat várni a felengedésére, ráadásul hajlamosak vagyunk a szükségesnél többet elővenni, ami aztán ránk szárad. A kőkeményre fagyott kenyér szeletelése emellett kifejezetten balesetveszélyes feladat.

Ennek elkerülésére a legjobb módszer, ha a kenyeret egyenletes szeletekre vágva fagyasztjuk le. A frissen sült pékárut mindig hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt elcsomagolnánk. Érdemes akkora adagokat – például két-három szeletet – egy jól záródó fagyasztózacskóba tenni, amennyit egyszerre el is fogyasztunk. A tasakból nyomjuk ki a levegőt, hogy megvédjük a pékárut a kiszáradástól, az átvehető szagoktól és a fagyási égéstől. Ha több szelet kerül egymásra, sütőpapírral választhatjuk el őket a könnyebb szétszedhetőség érdekében. Célszerű a csomagoláson feltüntetni a fagyasztás dátumát is.

A felszeletelt kenyér legnagyobb előnye a gyors felhasználhatóság. A fagyos szeletek közvetlenül a kenyérpirítóba tehetők; bár a pirítási idő így valamivel hosszabb, percek alatt elkészül a reggeli. Ha puha kenyérre vágyunk, szobahőmérsékleten nagyjából fél óra alatt felenged a kívánt mennyiség, míg a ropogós héjat sütőben, 175 Celsius-fokon, néhány perces melegítéssel kaphatjuk vissza.

Megfelelően, állandó -18 Celsius-fokon tárolva a hagyományos kenyér akár három hónapig, a gluténmentes változat pedig körülbelül egy hónapig őrzi meg a minőségét. Fontos tudni, hogy a hűtőszekrény nem jó választás a normál tárolásra, mert ott a pékáru öregedési folyamatai felgyorsulnak, és a kenyér hamar morzsálódóvá válik. Szintén kerülendő a még meleg pékáru csomagolása, a lecsapódó pára ugyanis rontja az állagát. A már felengedett kenyeret ne fagyasszuk le újra, mert bár élelmiszer-biztonsági szempontból nem feltétlenül jelent kockázatot, sokat veszít az élvezeti értékéből. Ha pedig penészt veszünk észre rajta, az egész adagot dobjuk ki, ne próbáljuk a hibás rész levágásával megmenteni.