Somogy szívében, Kaposmérő mellett terül el a 25 hektáros Kassai-völgy. Miközben országszerte folyómedrek és tavak száradnak ki a kíméletlen hőségben, a völgyben még augusztus végén is áll a víz. A bivalyok a téli hóolvadásból megmaradt tavakban hűsölnek. Kassai Lajos több mint három évtizede építi azt a gazdálkodási modellt, amelynek alapja az ősi ártéri vízgazdálkodás újraélesztése. Ennek lényege egyetlen egyszerű elv, miszerint a völgyben lehulló csapadékot nem szabad kiengedni a területről.

Lerántották a leplet a Balatonról: érdekes dolgot közöltek a tóról

A klímaváltozás miatt a magyar tenger vízszintje a jövőben egyre szélsőségesebben ingadozik majd.

A lovasíjász-központként is ismert, önellátásra berendezkedett gazdaság területén gátakkal tartják vissza a vizet. Amikor egy vízlépcső megtelt, újat építettek, így mára egy nyolc apró tóból és egy két kilométer hosszú lagúnarendszerből álló hálózat jött létre. Ez a rendszer nemcsak a tekintélyes állatállomány ivóvízigényét fedezi, hanem a folyamatos párolgás révén a legelők alsóbb részeit is zölden tartja. Bár a magasabban fekvő területek kiszáradnak, az alacsonyabb részek tavasztól őszig friss takarmányt biztosítanak a lovaknak, bivalyoknak, szürkemarháknak és szárnyasoknak.

Kassai Lajos szerint ezt az ökológiai modellt kellene országos szinten, nagyban is alkalmazni. Jelenleg Magyarország az értékes vizet belvízként kezeli, és igyekszik minél hamarabb kivezetni az országból, ami egyenes út a kiszáradáshoz. A cél az lenne, hogy ne az árvíztől védjük meg az országot, hanem magát az árvizet őrizzük meg, és árokrendszerek segítségével terítsük szét a területeken. A Kárpát-medencében ez a módszer kiválóan működött egészen Mária Terézia és Széchenyi István koráig, amikor a folyószabályozásokkal és a mocsarak lecsapolásával ugyan új termőföldeket nyertek, de egyben elindították a mai elsivatagosodáshoz vezető folyamatokat is. A megváltozott éghajlati viszonyok most új paradigmát követelnek.

Aranyat érő szakma a magyar földeken: kapkodni fognak ezekért az emberekért

A változó időjárási körülmények a növények természetes védekezőképességét is próbára teszik.

A kiszáradás folyamata műszakilag visszafordítható lenne. A vízvisszatartás szakemberei - mint például a problémára évek óta figyelmeztető Balogh Péter - pontosan ismerik a megoldást. A valódi akadályt a társadalmi tényezők jelentik. A megvalósítás ugyanis rengeteg érdeket sértene, hiszen beépített területeket, utakat és egyéb infrastruktúrát kellene visszaadni a természetnek. Az ügyet kizárólag szakmai alapokra kellene helyezni, hasonlóan egy orvosi konzíliumhoz, ahol a laikusok nem szólnak bele a szívsebészek életmentő döntéseibe.

Egy ekkora horderejű lépés elkerülhetetlenül áldozatokkal, adott esetben a lakóhelyek elhagyásával és életmódváltással járna. A szakember úgy véli, a politikának be kell fejeznie a társadalmat megosztó gyűlöletkeltést, az embereknek pedig meg kell tanulniuk kompromisszumot kötni azokban a kardinális sorskérdésekben, amelyeken a jövőnk múlik. Szerinte a magyarságra most legalább akkora feladat vár, mint egykor a honfoglalás idején.

Ahogy őseink néhány emberöltő alatt sikeresen letelepedtek, életmódot váltottak és alkalmazkodtak az új környezethez, úgy a 21. századi túlélésünk is azon múlik, képesek vagyunk-e meghozni a szükséges áldozatokat. Ha ez elmarad, mindannyian megfizetjük az árát.