Bár az ágazat még a digitális átállás korai szakaszában jár, a technológiai fejlesztéseket több globális kihívás is sürgeti. A munkaerőhiány, a folyamatos járványkockázatok, valamint a takarmány- és energiaárak ingadozása egyre nagyobb nyomást gyakorol a termelőkre. Emellett a fogyasztók és a kiskereskedők részéről is egyre határozottabb elvárás a transzparencia, a magasabb szintű állatjólét és a fenntarthatóság. Ezekre a kihívásokra a szenzorok, a gépi látás, a robotika és a fejlett adatelemzés jelenthetik a megoldást.
A hagyományos, időszakos ellenőrzések helyett a modern technológia lehetővé teszi az állományok folyamatos megfigyelését, így a problémák még azelőtt azonosíthatók, hogy súlyos veszteséget okoznának. A jelentés az új eszközrendszert egy élő szervezethez hasonlítja. A szenzorok alkotják az idegrendszert, amelyek valós idejű információkat továbbítanak, a kamerák a szemet jelentik, míg a rengeteg adatot elemző és az összefüggéseket felismerő mesterséges intelligencia az agy szerepét tölti be. A valódi értéket azonban nem egy-egy elszigetelt technológia adja, hanem ezek összehangolt működése.
A teljesítmény növeléséhez szükséges adatok jelentős része már ma is rendelkezésre áll, a fő problémát az jelenti, hogy a különböző informatikai rendszerek gyakran nem képesek kommunikálni egymással. Az igazi áttörést az hozza el, ha az információ zökkenőmentesen áramlik a teljes értékláncon keresztül, a tenyésztőktől és keltetőktől kezdve a tojófarmokon és feldolgozókon át egészen a kiskereskedőkig és a fogyasztókig.
A digitalizáció és az automatizáció három fő területen hozhat azonnali üzleti hasznot, így a termelékenység növelésében, a kockázatok csökkentésében és a tervezés javításában. Az automatizált rendszerek mérséklik a munkaerőigényt, miközben garantálják az egyenletesebb tojásminőséget. A folyamatos nyomon követés segít a betegségek korai felismerésében, javítva ezzel a túlélési arányt és az állatjólétet. Az összekapcsolt adatoknak köszönhetően ráadásul a termelés sokkal pontosabban igazítható a vevői igényekhez, elkerülve a készlethiányokat és a feleslegeket. Ezzel az ágazat a reaktív - vagyis a problémákra utólag reagáló - döntéshozatalról áttérhet a prediktív, előrejelzéseken alapuló menedzsmentre.
Bár a teljes digitális transzformáció és az adatalapú értékláncok kialakulása fokozatos lesz, és vélhetően még éveket vesz igénybe, az irány egyértelmű. A jövőben a versenyelőnyt már nem pusztán a legújabb berendezések megvásárlása jelenti majd, hanem az, hogy a vállalatok mennyire hatékonyan használják fel a rendelkezésükre álló adatokat. A sikeres termelés kulcsa a hagyományos baromfitartási szakértelem és a modern okostechnológiák szoros ötvözése lesz.













