Minden ősszel eljön az az időszak, amikor meg kell ejteni az év utolsó fűnyírását. Ennek azonban megvannak a maga trükkjei: először is ilyenkor érdemes a nyári magassághoz képest 1-2 cm-rel alacsonyabbra nyírni, de így sem ajánlatos 4 cm-nél rövidebb vágást végezni. Ennek oka az, hogy „rövid” szálak statikailag jobban ellenállnak a felületi terhelésnek, így jobban viseli az ember lábnyomát, vagy a hótakaró súlyát.

De mikor ajánlatos elvégezni az utolsó fűnyírást? A szakértők szerint az elmúlt 15 év átlagát nézve az utolsó fűnyírás november első harmadánál időszerű. Ezt érdemes úgy ütemezni, hogy a vágást követő napokban már az időjárás ne késztesse újabb növekedésre, de 2-3 napon belül fagy se érje. Amennyiben az ember elsieti az év utolsó fűnyírását, akkor a vágás után kinövő szálak a hó hatására könnyen megtörhetnek, vagy a teljes felület megnövekedése befülledéshez vezethet, ha viszont későn végzi el, akkor a vágási sérülések nehezen gyógyulnak, illetve hajtásvégi visszafagyás sárgás, fátyolos elszíneződésként jelenik meg.

Mi legyen a lenyírt fűvel?

A nyesedéknek a földre kell hullani, tehát érdemes egy gyeplazítással előkészíteni a felületet. A nyesedék nagysága jobb, ha nem haladja meg az 1 cm-es hosszúságot, tehát nem arról van szó, hogy az utolsó fűnyírást gyűjtő kosár nélkül kell végezni, mert az így szétszórt füvek nagyobbak lesznek, így a pázsit tetején landolnak, ami lebomlása során megbetegíti az alatta lévő egészséges füveket, ezáltal foltossá és lyukassá válik tavaszra.

Amennyiben a fűnyírógép nem rendelkezik mulcsozó funkcióval úgy érdemes csinálni, hogy a fűnyírót a szokásos 5 cm-es magasságon használja az ember, majd ezt követően érdemes 1 cm-rel alacsonyabbra állítani a fűnyírót és gyűjtőkosár nélkül végigtolni az előzőre merőleges irányban. Így az 1 cm-nél nem hosszabb nyesedékek valóban eljutnak a földig és a tél folyamán lebomlanak tápanyagot adva a gyepnek.