A borsó vetésének ideje március, és mivel hidegtűrő növény, ezért a tavaszi vetések sorát vele szoktuk kezdeni. A fagyos időkben azonban kockázatos elvetni, a mag ugyanis elfeküdhet, és gombás betegségek támadhatják meg. Ilyenkor fontos szerepe lehet a gombaölőszerrel csávázott vetőmag használatának. A kifejtő borsók elvileg jobban bírják, ha hideg talajba vetik őket, így akár már március elején elvethetnénk őket, a fagyban azonban hamarabb vénülnek. Ezzel szemben a velőborsó vetésének csak most, március végén jött el az ideje, kérdés azonban, hogy mikor és mennyire lehet rámenni a gépekkel a talajra, és mennyire lehet azt előkészíteni a vetésre. Ugyanakkor ha az idő engedi, célszerű korán vetni a zöldborsót, mert a nyári melegben már nem hoz úgy termést, és a minősége sem lesz optimális.

A folyamatos zöldborsó-ellátás szakaszos vetéssel és különböző hosszúságú tenyészidővel rendelkező fajták vetésével oldható meg. Érdemes mindig a korai és középérésű borsókat legelőször elvetni. Ma már egyre kevesebben vállalkoznak a nagyobb hozamú, késői érésű fajták elvetésére, mivel a júliusben beérő fajták termesztési sikerét az időjárási kockázatok kétséhessé teszik. Belefuthatunk egy aszályos nyárba, de egy zivataros időjárásba is, amikor a lisztharmat és a rozsdás betegségek áldozatául esik az állomány. A korai vetésű borsónak az is az előnye, hogy utána a felszabadult ágyás másodvetésre - jélgsaláta vagy sörretek termesztésére,bimbóskel, karalábé, paprika- és paradicsompalánta kihelyzésére - is hasznosítható.

A borsó ültetésekor mindig olyan helyet válasszunk a növényeknek, amelyik viszonylag napos, meleg és jó a talaj vízelvezető képessége. A borsó nagy fényigényű növény, árnyékban nem fejlődik megfelelően. A nagy meleget és a vízhiányt azonban rosszul viseli, ezért erre mindig figyeljünk oda. A borsó mészigényes növény, ezért mindig olyan talajba ültessük, amely kellő mennyiségben tartalmaz meszet. A borsót a szabadföldbe vetjük, legalább 5-6 centiméter mélyre. Fontos a tőtávolság, nem szabad hagyni, hogy a tövek megfojtsák egymást, így az 5 centimétert érdemes meghagyni két tő között. A 10 ventiméter viszont már sok. Lehetővé kell tenni, hogy a borsónövények egymásnak támaszkodva idővel befedjék a talajt, ami egyrészt gátolja a gyomosodást, másrészt óvja a talaj víztartalmát.

A kikelt borsónövénykéket mindig kapáljuk meg, és távolítsuk el a gyomokat. A borsó futónövény, ezért fontos, hogy legyen mire támaszkodnia vagy felkapaszkodnia, ez lehet akár karó, vagy a karók között kifeszített madzagpár, de ha kerítés mellé vetjük, az is jó megoldás. A hüvelyek szedését akkor érdemes elkezdeni, amikor a borsószemek már elérték a megfelelő nagyságot, de még kellően zsengék. 

A borsó mivel hüvelyes növény, a gyökerén élő baktériumok segítségével gyűjti a nitrogént, ettől függetlenül azonban kora tavasszal érdemes nitrogénműtrágyát is kijuttatni a földbe. A borsó ugyanakkor a foszfort is meghálálja, a kedvező foszforellátás hatására ugyanis nagyobb szemtermésre számíthatunk, de serkentőleg hat a nitrogéngyűjtő baktériumok szaporodására is. Az elégtelen foszforellátottság azonban kedvezőtlenül hat a virágok és a termés kialakulására, foszforhiány hatására a növények kicsik és csökevényesek maradnak. Érdemes odafigyelni a megfelelő káliumellátásra is, a borsó kedvező káliumellátottsága ugyanis segíti a gyökérzet fejlődését, növeli a szár szilárdságát, és javítja a növény vízháztartását.

A fajtahasználatról elmondható, hogy még most is inkább a régi fajták a jellemzőek a kiskertekben. Töretlen népszerűségnek örvend a Rajnai törpe, a Kelvedon csodája, vagy akár a Zsuzsi. Számtalan új, többet termő, sokkal ellenállóbb fajta van ma már azonban a piacon, amelyeket érdemes kipróbálni a kiskertekben.