Kulik Zoltán (vezérigazgató, Vitafort) előadásában hangsúlyozta, hogy az agrárágazat talán még soha nem állt olyan nehéz és keserű év előtt, mint most. A mezőgazdaság globális és hazai szinten is egyszerre több fronton küzd komoly kihívásokkal: a geopolitikai bizonytalanságokkal, a vízhiánnyal és a klímaváltozás hatásaival, a hektikus árfolyammozgásokkal, a támogatások felhasználásának nehézségeivel, valamint a folyamatosan megjelenő járványokkal. Emellett a Kína-USA vámháború, a fenntarthatósági követelmények szigorodása és az ágazat szerkezeti megújulásának kényszere is jelentős nyomást helyez a termelőkre. Ráadásul a búza és a kukorica termésmennyisége és vetésterülete is folyamatosan csökken.
A szakember külön kitért a súlyosbodó tejválságra. Elmondta, hogy a magyar tej- és tejtermékértékesítés tavalyhoz képest 17 százalékkal nőtt az európai piacon, mégis rendkívül kedvezőtlen gazdasági helyzet alakult ki.
Január óta átlagosan 20 forint veszteség keletkezik minden liter tejen. Ez egy átlagosan 200 tehenet tartó gazdaságban havonta mintegy 12 millió, éves szinten pedig közel 150 millió forint mínuszt jelenthet.
Tényleg érdemes szóját termeszteni?
Bene Zoltán (cégvezető, Karintia) előadásában kiemelte, hogy a logisztika az agrárágazat egyik legkomolyabb kihívása: egyre nehezebb és költségesebb a termények és termékek eljuttatása A pontból B pontba. Éppen ezért hangsúlyozta a helyben történő termelés, feldolgozás és értékesítés erősítésének fontosságát. Rámutatott arra is, hogy a szójatermesztés mellett határozottan kampányolni kell, hiszen a számok egyértelműen igazolják a növény létjogosultságát. A Karintia Kft. számításai szerint 2022-ben és 2023-ban a tavaszi nagykultúrák jövedelmezőségi rangsorában a szója bizonyult a legnyereségesebbnek, míg tavaly a második helyet érte el. Az előzetes becslések alapján 2025-ben is ezüstérmes lehet, ezúttal a napraforgó mögött, méghozzá nem feltétlenül a kiemelkedő termésátlagoknak, hanem sokkal inkább a kedvező piaci értékesítési áraknak köszönhetően.
Bene Zoltán szerint mindez azt mutatja, hogy a szója hosszú távon is biztos helyet érdemel a hazai vetésszerkezetben. Ez az a növény, amely tisztességes jövedelmet biztosíthat a termelőknek, takarékosan és eredményesen termeszthető, ráadásul az európai piacon rendkívül erős a kereslet iránta, így jól értékesíthető.
Ha stratégiai szemléletben gondolkodunk, és figyelembe vesszük ezeket az erős érveket, akkor a szója jövője Magyarországon megkérdőjelezhetetlen
- fogalmazott.
Érdemes Magyarországon kívül is gondolkozni
Horváth Péter (vezérigazgató, UBM Csoport) előadásában felidézte, hogy az UBM tavaly jelentette be nagyszabású, mintegy 50 millió eurós - azaz közel 20 milliárd forintos - kazahsztáni beruházását, amellyel a vállalat tovább erősíti nemzetközi terjeszkedését. A közép-ázsiai ország takarmányipara évente 25-30 ezer tonna premixet használ fel, ezt azonban jelenleg nagyrészt importból fedezi. A projekt ezért nemcsak az ország importfüggőségét mérsékelheti, hanem a helyi premix- és takarmánygyártás fejlődéséhez is jelentősen hozzájárul. Horváth Péter szerint Kazahsztánban komoly lehetőségek rejlenek az agrárszektor számára.
Van mit keresnünk Kazahsztánban. Az ország területe 29-szerese Magyarországénak, tehán bőven van helye a mezőgazdaságnak. Ráadásul a kazah GDP-előrejelzés is nagyon pozitív
- fogalmazott.
Hogyan reagál a takarmányipar a kukorica visszaesésére?
Kulik Zoltán szerint az ország „kettészakadt”: miközben egyes termőtájakon továbbra is stabil hozamok születnek, a gazdák jelentős része már nem tud gazdaságosan kukoricát termelni. A klíma, az aszály és a toxinproblémák olyan mértékben rontották a feltételeket, hogy a takarmányiparnak is alkalmazkodnia kell.
Mindenki abból főz, amije van
- tette hozzá, utalva arra, hogy a lengyel és más import kukorica beáramlását is el kell fogadnia a piacnak.
Alternatívát kell találni
Balassa Gergely (ügyvezető, Bonafarm-Bábolna Takarmány) kiemelte, hogy a kukorica helyett ők már részben áttértek a szemesgabonák nagy arányú felhasználására, ami be is vált. Márki Károly (takarmány ágazati igazgató, Nagisz Csoport) arról beszélt, hogy évekkel ezelőtt elindították azt a folyamatot, amelyben csökkentik a kukorica arányát, és növelik a búza vagy a cirok szerepét.
Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a növénytermesztők mindig az adott évből indulnak ki. Az idei év nem volt jó a szójának, jövőre ezért majd inkább napraforgót fognak vetni. Idén a cirok sem szerepelt fényesen, jövőre ezt is kevesen fogják vetni. Ez így működik
- mondta.
Csitkovics Tibor (tulajdonos, Agrofeed) szerint ebben az évben az bizonyult helyes stratégiának, hogy a búza és árpa felé fordultak a termelők. Bustyaházai László (takarmány üzletág vezető, igazgatósági tag, UBM Csoport) hozzátette, hogy a búza és más kalászosok valóban jó választások lehetnek a kukorica helyett. Olyannyira, hogy Magyarországon tartós trenddé válhat a kalászosok irányába történő elmozdulás. A cirok ugyan jó alternatíva, de az aszály könnyen tönkreteheti.
A jövőt illetően a résztvevők egyetértettek abban, hogy a szója továbbra is komoly lehetőség lehet. Balassa Gergely szerint a szója kiváló alternatíva a kukorica kiváltására, miközben erős piaci kereslet áll mögötte. Márki Károly azonban figyelmeztetett: a klímaváltozás a szójatermesztést is egyre inkább próbára teszi, és látható, hogy csökken a termelési kedv.
A sertés- és tejágazat válsága
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy ritkán tapasztalt, egyszerre jelentkező válság sújtja a sertés- és a tejágazatot, amely mind a termelőket, mind a takarmányipart rendkívüli kihívások elé állítja.
Nem vagyok optimista, hogy ez a helyzet hamar rendeződni fog. A jövő évünk nem a sikerekről és nem a stabilitásról fog szólni
- vélekedett Csitkovics Tibor.
Mindezek fényében Kulik Zoltán óvatosságra intette a termelőket és a piaci szereplőket. Szerinte most következik az egyik legkritikusabb időszak:
Senki ne hozzon hirtelen beruházási döntéseket. Most különösen fontos, hogy mindenki alaposan számoljon, és megfontolt döntéseket hozzon. Ez kulcskérdés a következő hónapokban.
A szakértők egyöntetűen úgy látják, hogy a sertés- és tejágazat kihívásai nem csupán átmeneti zavar, hanem olyan tartós szerkezeti problémákat jelez, amelyek hosszabb távon is meghatározzák majd a magyar termelők mozgásterét.
