Magyarország éghajlata az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, a nyári csapadék mennyisége csökkent, a hőmérsékleti rekordok sorra dőlnek meg, és az Alföld egyes részein már a sivatagosodás folyamata is megkezdődött. A megszokott, dús zöld gyep és a nagy vízigényű növények életben tartása ma már folyamatos öntözést igényel, ami sem anyagilag, sem a vízkészletek szempontjából nem fenntartható. Ráadásul a hazai kertekben gyakran olyan, csapadékosabb vidékekről származó fajok találhatók, amelyek csak rengeteg öntözővízzel képesek túlélni a nyári hőséget.
Sok kerttulajdonos sétál ebbe a csapdába: a legtöbben már későn veszik észre
Ebből a helyzetből kínál kiutat a szárazságtűrő, más néven víztakarékos vagy xerofita kert. Ez a szemlélet nem kopár, kietlen területeket jelent, hanem egy olyan tudatosan kialakított, kevés vízzel is esztétikus környezetet, amely tökéletesen alkalmazkodik a melegedő klímához. Kósa Dániel kertészmérnök szerint a siker a megfelelő növényválasztásban, a talajtakarásban és az átgondolt ágyáskialakításban rejlik.
A telepítés előtt kulcsfontosságú felmérni a kert adottságait, a talaj szerkezetét, a benapozottságot és a nedvességmegtartó képességet. A szakember gyakori hibaként említi a növények rendszertelen, elszórt ültetését, ami jelentősen megnehezíti az öntözést. Ehelyett érdemes úgynevezett hidrozónákat kialakítani, vagyis a hasonló vízigényű fajokat egy csoportba ültetni. A legszárazabb, legnaposabb részekre kerülhetnek a mediterrán jellegű növények, míg a kissé vízigényesebbek a ház közelébe telepíthetők, ahol könnyebb az öntözésük.
Így pusztul ki a kerted napok alatt: hiába locsolsz, ha ezt elfelejted
Bár az utóbbi időben nagyon népszerűek a magaságyások, ezek rendkívül gyorsan kiszáradnak, így a víztakarékos kertekben sokkal praktikusabbak a talajszintben lévő vagy enyhén süllyesztett ágyások, amelyek segítik a csapadékvíz összegyűjtését. A nedvesség megőrzének másik leghatékonyabb módja a mulcsozás. A fakéreg, a faforgács vagy a szalma nemcsak a párolgást csökkenti, hanem gátolja a gyomosodást, és védi a talajt a szélsőséges hőingadozástól is.
A szárazkert gerincét a strapabíró évelők és a pozsgások adják. A napos részekre tökéletes választás a levendula, a különböző díszzsályák, a cickafark és a kasvirág. Ezek a növények minimális öntözés mellett is hosszan virágoznak, ráadásul rengeteg beporzó rovart vonzanak a kertbe. Igazi túlélőművészként bírják a hőséget a pozsgások is, mint a varjúhájak, a kövirózsa vagy az összefüggő virágszőnyeget alkotó délvirág.
Hódít az őrület a magyar kertekben: ez a növény lesz az év nagy sztárja
A kert szerkezetét és mozgalmasságát a melegkedvelő díszfüvek, például a tollborzfű, a kék csenkesz és az árvalányhaj, valamint a szárazságtűrő cserjék, mint a nyári orgona, a tűztövis és az örökzöld boróka határozhatják meg. Fák esetében a hagyományos díszfák helyett érdemes az aszályt jobban tűrő mandulát, mezei juhart, virágos kőrist, ezüstfát vagy ostorfát választani.
Mivel a legtöbb vizet a hagyományos pázsit emészti fel, célszerű csökkenteni a gyepfelületet, és azt virágos rétekkel vagy talajtakarókkal, például kakukkfűvel helyettesíteni. Bár a szárazságtűrő kert is igényelhet némi öntözést, különösen a telepítést követő első években, ez a leginkább víztakarékos módon egy célzott csepegtetőrendszerrel oldható meg. A jövő kertje Kósa Dániel szerint nem feltétlenül zöldebb, hanem okosabb, vagyis egy olyan látványos és élő környezet, amely okos tervezéssel, kevesebb víz felhasználásával is megőrzi szépségét a legforróbb nyarakon is.
