Az augusztusi hetek döntően befolyásolják, hogy a növények mennyi virágrügyet fejlesztenek, milyen jól telelnek át, és mekkora termést adnak a következő év során. Aki ilyenkor elhanyagolja az állományt, az gyakran csak a következő évben szembesül a következményekkel, kevesebb virág, apróbb gyümölcsök és gyorsabban leromló ültetvény formájában. Éppen ezért az augusztusi ápolási munkák legalább olyan fontosak, mint a tavaszi gondozás.

A termés után sem pihen a növény

A termés leszedése után a szamóca továbbra is intenzíven növekszik. Új leveleket fejleszt, megerősíti gyökérzetét, és a nyár végén kezdi kialakítani a következő év virágrügyeit. Ezekből fejlődnek majd a tavasszal nyíló virágok és végül a gyümölcsök. Ha ebben az időszakban elegendő vizet, tápanyagot és megfelelő gondozást kap, sokkal több termőrügyet képes létrehozni. A száraz, forró augusztus különösen megviselheti a növényeket, ezért az öntözés továbbra sem maradhat el. A vízhiánnyal küzdő tövek kevesebb virágrügyet nevelnek, ami közvetlenül csökkenti a következő évi termést.

Az indák kezelése nem maradhat el

A szamóca természetes módon indákkal szaporodik. Ezek hosszú hajtások, amelyek végén új kis növénykék fejlődnek. Bár látványosak, a túl sok inda jelentős energiát von el az anyanövénytől. Ha a cél a bőséges termés, akkor az indák nagy részét érdemes rendszeresen eltávolítani. A levágott indák miatt a növény minden energiáját a gyökérzet fejlesztésére és a virágrügyek kialakítására fordíthatja. Ez különösen a fiatal, egy-két éves ültetvényeknél fontos. Ha viszont új növényeket szeretnénk nevelni, akkor néhány egészséges, erős tövön meghagyhatjuk az elsőként fejlődő indákat. Általában az inda első vagy második kis növénye a legerőteljesebb, ezekből lesznek a legjobb palánták. A később kialakuló apró növénykék már gyengébbek, ezért ritkán érdemes megtartani őket. A kis palántákat célszerű még az anyanövényhez kapcsolódva meggyökereztetni. Ha már megfelelő gyökérzetet fejlesztettek, leválaszthatók és új helyükre ültethetők.

Mikor érdemes tőosztással fiatalítani?

A hagyományos kerti szamóca esetében a szaporítás szinte mindig indákkal történik, hiszen ezekből fejlődnek a legerősebb utódok. Előfordul azonban, hogy az idősebb tövek több tőlevélrózsát is fejlesztenek. Ezek óvatos szétválasztásával szintén nyerhetünk új növényeket, bár ez kevésbé elterjedt módszer. A tőosztás inkább csak az indát alig fejlesztő fajták esetében jelenthet jó megoldást. Fontos azonban, hogy csak egészséges, vírusmentes, erős növényeket osszunk szét, mert a betegségek így is könnyen továbbterjedhetnek.

Augusztus a legjobb idő új ágyás kialakítására

Az új szamócaültetvény telepítésének egyik legkedvezőbb időszaka augusztus második fele és szeptember eleje. Az ilyenkor elültetett palánták még a tél előtt megfelelő gyökérzetet fejlesztenek, így tavasszal gyorsan fejlődésnek indulnak és már a következő évben bőséges termést adhatnak. Az új ágyás helyét gondosan kell kiválasztani. A szamóca a napos fekvést kedveli, ahol legalább napi hat-nyolc órán át közvetlen napsütés éri. Árnyékban kevesebb virág fejlődik, a gyümölcsök kisebbek és kevésbé édesek lesznek. A talaj legyen jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag és gyommentes. A telepítés előtt érdemes komposzttal vagy jól érett szerves trágyával javítani a talajt, mert a növény több évig ugyanazon a helyen marad. A friss istállótrágyát viszont közvetlenül ültetés előtt kerülni kell, mert károsíthatja a gyökereket. Az ültetés során ügyelni kell arra is, hogy a növény szívlevele, vagyis a tenyészőcsúcs a talaj felszínével egy magasságba kerüljön. Ha túl mélyre kerül, könnyen rothadásnak indulhat, ha pedig túl magasra ültetjük, a gyökerek kiszáradhatnak.

Meddig maradhat ugyanazon a helyen?

A házikertekben a szamócát általában három-négy évig érdemes ugyanazon az ágyáson nevelni. Az első év elsősorban a megerősödés időszaka, a második és harmadik évben várható a legnagyobb termés, ezt követően azonban fokozatosan csökken a tövek teljesítménye. Az idősebb példányok egyre több koronát fejlesztenek, a gyümölcsök apróbbá válnak, a termés mennyisége csökken, miközben a betegségek és kártevők is könnyebben felszaporodnak. Emiatt a régi ültetvények fenntartása egyre kevésbé gazdaságos.

Az elöregedés természetes folyamat

A szamóca nem hosszú életű kultúrnövény. Ahogy öregszik, gyökérzete fokozatosan veszít vitalitásából, egyre kevésbé képes elegendő vizet és tápanyagot felvenni. A bokrok belseje besűrűsödik, a levegő rosszabbul jár közöttük, ami kedvez a gombás betegségek megjelenésének. Az elöregedett állományban gyakran figyelhető meg, hogy a levelek kisebbek, a virágok száma csökken, a termésekből pedig nem csak hogy kevesebb alakul ki, hanem méretükben is elmaradnak a fiatal ültetvényekétől. Ezért célszerű folyamatosan fiatalítani az állományt, és néhány évente új ágyást kialakítani.

A felfagyás veszélye is nő az idősebb töveknél

A többéves növények gyökértörzse fokozatosan kiemelkedik a talajból. Emiatt a téli fagyok könnyebben károsíthatják a gyökérnyakat, különösen akkor, ha a hideg időszakot kevés hótakaró kíséri. Ezt a jelenséget nevezik felfagyásnak. A részben kiemelkedett gyökerek tavasszal lassabban indulnak fejlődésnek, a növények legyengülnek, szélsőséges esetben pedig teljesen el is pusztulhatnak. Ennek megelőzésében segít az őszi talajtakarás szalmával vagy más szerves mulccsal, de hosszabb távon az új telepítés jelenti a legjobb megoldást.

A talajuntság miatt sem érdemes ugyanoda visszaültetni

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a régi szamóca felszedése után ugyanarra a helyre ültetnek új palántákat. Ez általában gyenge fejlődéshez vezet. Ennek oka a talajuntság, amely során a talajban felszaporodnak a szamócára veszélyes kórokozók, fonálférgek és más talajlakó károsítók, miközben a növény számára fontos tápanyagok aránya is kedvezőtlenül alakul. Ezért ugyanarra a területre lehetőleg csak négy-öt év elteltével kerüljön ismét szamóca. A köztes időszakban más növényeket célszerű termeszteni, amelyek nem tartoznak ugyanabba a növénycsoportba, így a talajnak lehetősége nyílik részben regenerálódni.

A következő évi szamócatermés valójában nem tavasszal, hanem már most, a nyár végén kezd kialakulni. Az indák megfelelő kezelése, az új palánták nevelése, az idős tövek cseréje és az új ágyás időben történő kialakítása mind hozzájárul ahhoz, hogy a növények egészségesen teleljenek át és tavasszal nagy számú virágot hozzanak. Az augusztusban elvégzett gondos munka sokszorosan megtérül jövőre…