Az El Niño és a vele ellentétes fázisú La Niña egy természetes éghajlati jelenség, az úgynevezett El Niño–Déli Oszcilláció (ENSO) részei. Ez a folyamat a Csendes-óceán trópusi térsége és a felette lévő légkör kölcsönhatásából alakul ki, és világszerte döntő szerepet játszik a csapadékmennyiség, a hőmérséklet, valamint a szélsőséges időjárási események évről évre tapasztalható alakulásában.

Maga az El Niño fázis akkor lép fel, amikor a passzátszelek legyengülnek, a Csendes-óceán középső és keleti trópusi medencéjében pedig szokatlanul felmelegszik a tengerfelszín.

A jelenség jellemzően két-hét évente tér vissza, és bár nincs két teljesen egyforma ciklus, általában március és június között kezd kialakulni. Az intenzitása rendszerint november és február között éri el a csúcspontját, a folyamat pedig akár 18 hónapig is eltarthat. A szervezet a közelmúltbeli globális hőmérsékleti adatok kapcsán rámutatott, hogy

a legutóbbi, 2023 és 2024 közötti erős El Niño egy átmeneti felmelegedési hatással tetézte a hosszú távú felmelegedési trendet, hozzájárulva ahhoz, hogy 2024 a valaha mért legforróbb év legyen.

A szakértők ugyanakkor fontosnak tartják tisztázni, hogy önmagában az El Niñót nem a klímaváltozás idézi elő, "a melegebb óceán és légkör azonban több hőt és nedvességet juttathat az éghajlati rendszerbe, ami súlyosbíthatja az ENSO-hoz köthető egyes szélsőségeket, beleértve a hőhullámokat és a heves esőzéseket" – figyelmeztetett bejegyzésében a Meteorológiai Világszervezet.