A válság mélységét mutatja, hogy 2023-ban az exportpiac sem tudta enyhíteni a veszteségeket, holott korábban sokszor ez segített az ágazatnak átvészelni a nehézségeket. A belföldi értékesítés és az export egymással párhuzamosan esett vissza, és a helyzetet csak tovább súlyosbította, hogy az élelmiszer-kiskereskedelmi forgalom zsugorodása ellenére az élelmiszeripari értékesítés még nagyobb arányban csökkent. Bár 2024-ben a belföldi eladások némileg élénkültek, ez önmagában nem jelent áttörést - az iparági szereplők továbbra is komoly nehézségekkel néznek szembe - közölte Éder Tamás.

A legjelentősebb terhelést az árszabályozó intézkedések, kötelező akciózások, az árfigyelő rendszer és az EPR-díjak jelentették. Ezek nemcsak az árképzésre gyakoroltak nyomást, hanem jelentősen torzították a piacot is.

Volt olyan termék, ahol a gyártói márkák árai átlagosan 100 százalékkal emelkedtek, míg a saját márkás termékeké csupán 23 százalékkal - az ársapkák eltörlése után ezek a különbségek egyértelműen kirajzolódtak

- hívta fel a figyelmet a szakember.

Az árszabályozás hatásai

Az árszabályozás egyik nem várt következménye volt például a sertéscomb importjának drasztikus megugrása, miközben a külkereskedelmi mérleg önmagában nem változott jelentősen. Ez is jól mutatja, mennyire kiszámíthatatlan hatásai lehetnek egyes adminisztratív intézkedéseknek - mondta Éder Tamás. 2024-ben a liszt, a tej és a tojás szerepeltek az „inflációs dobogón”, ezeknél volt a leglátványosabb az áremelkedés - érdekes módon mindhárom termék korábban ársapkás volt. A piacon egyre komolyabb problémát jelent az importnyomás: az olcsóbb, de gyengébb minőségű élelmiszerek kiszorítják a hazai, jó minőségű termékeket, különösen az új szabályozás alá eső kategóriákban. Ez nemcsak a fogyasztók megtévesztését jelenti, hanem hosszú távon az egész élelmiszerlánc fenntarthatóságát veszélyezteti.

Az iparági nehézségeket fokozza a munkaerőhiány és az emelkedő bérköltségek. Szinte minden élelmiszeripari szegmensben akut probléma a munkaerő megtartása, miközben a cégeknek folyamatosan fejleszteniük kellene technológiájukat, ha versenyképesek akarnak maradni. Sok fejlesztés marad el, mivel a vállalkozások jövedelmezősége folyamatosan romlik, és a bérnyomás mellett az olyan költségek is, mint a víz- és csatornadíj, vagy az energiaárak, extrém módon terhelik őket - hangsúlyozta a szakember.

Az unióban a mezőgazdasági terményárak már viszonylag kiegyenlítődtek, a feldolgozási költségek is közelednek, ám az energiaárak tekintetében Magyarország továbbra is a legdrágább országok közé tartozik. Éder Tamás szerint a hazai élelmiszeriparnak mindezek ellenére van lehetősége az erősödésre, ha sikerül a technológiai fejlesztéseket ösztönözni, és valódi versenyképességi előnyöket kialakítani.

 Nemzetközi szinten is versenyképesek lehetünk, ha támogatjuk a fenntarthatósági célokat, és megfelelő méretű, hatékony üzemeket fejlesztünk ki.

Az elnök ugyanakkor több kockázatra is figyelmeztetett. Ezek közé tartozik a gazdasági kockázatok alulértékelése, a fejlesztési források párhuzamos felhasználása ugyanarra a piaci szegmensre, illetve a nem megfelelő üzemméretek kialakítása. Bár az összkép egyelőre meglehetősen borús, a remény tovább él: megfelelő támogatáspolitikával, stratégiai szemlélettel és hosszú távú elköteleződéssel az élelmiszeripar kilábalhat a válságból, és újra stabil növekedési pályára állhat.