A doppingkérdés súlyát jól jelzi, hogy a A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA – World Anti-Doping Agency) éves jelentései szerint a kimutatott esetek száma tartósan magas szinten alakul, a 2025-ös dokumentum alapján például a vizsgálatok közel 1%-a, azaz több mint 2000 valódi doppingvétség történt 2023-ban. A rendszeresen frissített tiltólista több száz vegyületet tartalmaz, és nem csak klasszikus teljesítményfokozókat, hanem hormonokat, stimulánsokat és egyéb, anyagcserére ható vegyületeket is. A lista folyamatos bővülése azt jelzi, hogy a dopping nem statikus jelenség: új anyagok és új módszerek jelennek meg, amelyek követése a laboratóriumok számára is folyamatos kihívást jelent. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy adott étrend-kiegészítő megfelelősége nem tekinthető egyszer és mindenkorra eldöntött kérdésnek, hanem folyamatos kontrollt igényel - írja a Laborhírek.

Nem csak az élsport kockázata

A szabályozás egyértelmű: a sportoló felel mindenért, ami a szervezetébe kerül. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy pozitív doppingteszt esetén nincs jelentősége annak, hogy a tiltott anyag szándékosan vagy véletlenül jutott be. Az étrend-kiegészítők esetében ez különösen érzékeny pont, hiszen a gyártási folyamat során – például keresztszennyeződés vagy nem megfelelően ellenőrzött alapanyagok miatt – olyan vegyületek is bekerülhetnek a termékbe, amelyek nem szerepelnek a címkén. A jelenség azonban nem korlátozódik az élsportolókra. Az étrend-kiegészítők széles körű elterjedése miatt amatőr sportolók és hobbi felhasználók is érintettek lehetnek, különösen olyan esetekben, amikor szervezett versenyeken vagy ellenőrzött környezetben történik a részvétel. A „véletlen dopping” így egyre inkább általános kockázattá válik.

A probléma emellett nemcsak szabályozási, hanem egészségügyi kérdés is. Az anabolikus szteroidok hosszabb távon szív- és érrendszeri problémákat, májkárosodást és hormonális zavarokat okozhatnak. A hormonok és növekedési faktorok – például az eritropoietin vagy a növekedési hormon – növelhetik a trombózis és egyes daganatos megbetegedések kockázatát. A stimulánsok pedig a szívritmuszavarok, pszichés problémák és a függőség kialakulásával hozhatók összefüggésbe. Ezek a hatások különösen kockázatosak akkor, ha a fogyasztó nincs tisztában azzal, hogy ilyen anyagok kerülnek a szervezetébe.

Hogyan „látja” ezt a laboratórium?

A laboratóriumi vizsgálatok során a cél nem pusztán a tiltott anyagok kimutatása, hanem a teljes kémiai összetétel feltárása. A folyamat a minta előkészítésével kezdődik: a hatóanyagokat kivonják és koncentrálják. Ezt követik azok az analitikai lépések, amelyek lehetővé teszik az egyes vegyületek szétválasztását és azonosítását – mondták el a Laborhíreknek a J.S. Hamilton nemzetközi laboratóriumhálózat szakértői. A korszerű vizsgálatok alapját a kromatográfiás eljárások és a tömegspektrometria kombinációja adja. Ezek segítségével a szakemberek a molekulák egyedi szerkezetét, úgynevezett „ujjlenyomatát” vizsgálják, ami lehetővé teszi, hogy akár rendkívül alacsony koncentrációban is kimutathatóvá váljanak a tiltott anyagok. A módszerek érzékenysége kulcsfontosságú, hiszen sok esetben csak nyomnyi mennyiségek vannak jelen.

A vizsgálatok során a laboratóriumok folyamatosan frissített referenciaadatbázisokra támaszkodnak, amelyek a WADA tiltólistájához igazodnak. Ez a háttér teszi lehetővé, hogy az újonnan megjelenő anyagokat is azonosítani tudják, és a vizsgálatok lépést tartsanak a dopping folyamatosan változó világával. A tapasztalatok szerint az étrend-kiegészítőkben leggyakrabban anabolikus szteroidok, stimulánsok és hormonhatású vegyületek jelennek meg. Ezek jelenléte sok esetben nem szándékos, hanem a gyártási folyamatokból vagy az alapanyagok bizonytalanságából fakad. A dopping így egyre kevésbé értelmezhető kizárólag egyéni döntésként. Sokkal inkább egy összetett rendszer következménye, ahol a gyártási technológiák, a beszállítói láncok és a biokémiai hatások egyaránt szerepet játszanak. Ebben a környezetben a laboratóriumi vizsgálat nem csupán ellenőrzési eszköz, hanem a kockázatok megértésének egyik legfontosabb módja.