A vendégek legtöbbször csak a lángos vagy egy vacsora végső, olykor mellbevágónak tűnő árát látják, ám egy strandbüfé üzemeltetése ennél jóval összetettebb feladat. A balatonföldvári Mamzibár tulajdonosa szerint az alapanyagokon túl a bérek, a szezonális munkaerő biztosítása, az energiaköltségek, a bérleti díjak és az adóterhek is komoly kiadást jelentenek a vállalkozásoknak, emellett a selejt és az egyéb működési költségek is mind beépülnek az árakba. A helyzetet nehezíti, hogy a balatoni szezon mindössze néhány hónapig tart, így a vendéglátósoknak ez alatt a szűk időszak alatt kell kitermelniük az egész éves működéshez szükséges bevétel jelentős részét.

Ezzel párhuzamosan a fogyasztói szokások is érezhetően átalakultak az utóbbi időben. Bár a nyaralók továbbra is előszeretettel látogatnak a Balatonhoz, jóval megfontoltabban költik a pénzüket.

Az árérzékenyebb vendégek kevesebbet fogyasztanak, így a vállalkozások számára ma már nem feltétlenül a vendégszám megtartása jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az egy főre eső költés visszaesése.

Mindezek fényében a puszta árcsökkentés nem jelent járható utat. A vendéglátósoknak folyamatosan nehéz kompromisszumokat kell kötniük ahhoz, hogy a megváltozott gazdasági környezetben is talpon maradjanak, hiszen egyszerre kell megőrizniük a versenyképességet és a megszokott minőséget, miközben a vendégek számára még elfogadható árszintet próbálnak biztosítani a tóparton.