Amint az a Duna-Ipoly Nemzeti Park honlapján közölt cikkből kiderül, a kőhányási berkenye különleges tulajdonsága, hogy bár a megtermékenyüléshez kell az idegen pollen, az mégsem épül be az utód genetikai állományába, azaz a növény gyakorlatilag klónozza magát. Az ehhez hasonló berkenye fajok egyébként is ritkák és általában csak egy kis elterjedési területen fordulnak csak elő, ami lehet akár egyetlen hegy vagy egy északi lejtő is.

Ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy ha az adott élőhelyet valamilyen erős külső hatás éri, tulajdonképpen az egész faj eltűnhet.

Mint írják, a bennszülött berkenyefajok azért különösen érzékenyek, mert a termések és a csemeték a vadak kedvelt táplálékának számítanak, azok nélkül viszont az erdő nem tud felújulni. A vadak ráadásul télen az idősebb fák kérgét is felhántják, ami nagymértékben gyengíti a növényeket, sőt utat nyit a különféle kórokozóknak is. A vadak jelenléte miatt a meredek oldalakon jelentős a talaj erózióját fokozó taposási kár is, az egyre sekélyebb talaj pedig egyre kevesebb éltető vizet tud megkötni, így a fák kiszáradnak. Ezek a hatások együttesen egészen odáig vezetnek, hogy a terület idővel fátlan kopárrá alakul.

A kőhányási berkenye ráadásul nem az első a sorban, amelyet kiirtott a vadállomány, a Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye ugyanis már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről.

További súlyos gondot jelent, hogy más fajok populációja is kritikusan alacsonyra csökkent, és ha nem történik változás, ezek is a szemünk láttára fognak eltűnni – figyelmeztet a Duna-Ipoly Nemzeti Park. Mint írják, ilyen veszély fenyegeti például a Vérteskozma környékén előforduló Boros-berkenyét, amelyből nemrég még hatvan növényt számoltak, idén azonban már csak nyolc élő egyedet találtak a szakemberek. Ezen túl hasonló jövő várhat a Gerecsei-berkenyére is, amely korábban több helyen is előfordult a Gerecse déli részén, idén azonban a legtöbb helyen már hiába keresték.

Szerencsére a két említett, eredeti termőhelyéről kipusztult fajról van „biztosági másolat”: a mesterségesen szaporított bodajki berkenyék már fák (két példány megtekinthető a Gaja-völgyi tájcentrumban), a kőhányási berkenyék pedig kis fácskák. Ez azonban nem megoldás. Egyrészt ezt a néhány példányt véletlen események (betegség, havária stb.) is jobban veszélyeztetik. Egy életképes populációt szükséges fenntartani, melyben a csemetéktől a kifejlett fákig minden korosztály megtalálható. Másrészt az eredeti élőhelyet kell megőrizni, annak rengeteg más értékével együtt.

A tájainkat érő összetett hatásokról és a fajok eltűnéséről beszéltünk az Alapvetés podcast korábbi adásában is, ahol vendégünk Potyó Imre természetfotós, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője volt.