Lomb összegereblyézése és elhordása

A gyümölcsfák alá ősszel lehulló lomb, valamint a zöldségeskertben keletkező zöldhulladék felhasználása nagy kérdés: menjen, vagy maradjon? Ha az ősszel keletkező zöldhulladékokat a területen hagyjuk azzal a következő évre nézve növényvédelmi problémákat okozhatunk, hiszen őszre a leveleken már elég sokféle kórokozó megjelenhet, és ezeken áttelelhet. Ilyen szempontból hasznosabb ezeket összegyűjteni és elhordani a területről. De ezzel együtt tápanyagot is elvonunk, hiszen beleavatkozunk a természetes anyag-körforgásba, mert a lehulló lomb idővel lebomlana és újra a növények számára felvehető tápanyaggá alakulna. A legjobb megoldás, ha összegyűjtjük, komposztáljuk, majd már kész komposzt formájában juttatjuk vissza ezt a területre, hiszen így a fertőzések terjedése is elkerülhető, de a tápanyag deficit is visszakerül a talajba.

Ásni, vagy nem ásni?

A hagyományos talajforgatásos módszer mellett napjainkban sok híve van az olyan természetközelibb termesztési módoknak, amelyek során nem forgatják a talajt, hiszen egy természetes ökoszisztémában egy erdőben, vagy mezőn sem ás senki. A talaj forgatásnak előnye és hátránya is van. Hátránya, hogy megbolygatjuk a talaj életközösségét, valamint az ásás során a felsőbb, humuszban gazdagabb réteg lejjebb kerül és helyet cserél az alsóbb talajréteggel. E munkafolyamatnak azonban előnyös eredményei is vannak, és ha emellett döntünk akkor a kert - vagy egy részének az ásása ősszel optimálisabb, mint tavasszal. Ne túl mélyen ássunk: 20-25 centiméter épp elegendő ahhoz, hogy a fellazított talajban telelő kártevők jelentős része elpusztuljon a fagy hatására - amennyiben a tél folyamán lesz legalább kéthetes fagyos periódus. Szintén fagy szükséges ahhoz is, hogy az őszi ásás során a rögös földben megfagyott víz feszítő hatására a talajszemcsék aprózódjanak, és tavaszra egy ideális, aprómorzsás talajszerkezet alakuljon ki. Ez magágynak és palántázáshoz is kitűnő fizikai talajállapot.

Aki tavasszal ás, az ugyan lazítja, levegőzteti a talajt, de sem a kártevő gyérítést, sem az aprómorzsás szerkezetet nem éri el. A laza szerkezetű homokos talajnál az ásás kevésbé fontos, a kötött talajoknál annál inkább. Az ásás és a forgatás nélküli termesztés kettősségében ott találhatjuk meg az egyensúlyt, ha ágyásokban termesztünk és nem soros elrendezésben, így ugyanis az ágyásokat a növényeknek megfelelő módszerekkel készíthetjük elő. A gyökérzöldségek ágyásait ássuk fel ősszel, de a többit nem feltétlenül szükséges. Egyedül a gyökérzöldségeknél kiemelten fontos a mélyen lazított talaj, mert ha ezeket kemény talajba vetjük, akkor a gyökerek rövidek, vagy elágazók lesznek így pedig konyhai előkészítésük jelentősen nehezebbé válik, és sokkal több hulladék is keletkezik emiatt majd a tisztításukkor.

Gyümölcsmúmiák eltávolítása

A gyümölcsök rothadását általában a Monilinia fajok okozzák, és ezek jellemzője, hogy a károsodott gyümölcsök közül több hosszú ideig fennmarad még a fán, összezsugorodik, ráncosodik. A lehullott és fán maradó fertőzött termések jelentős szerepet játszanak a következő évi fertőzés elindulásában. A fa alá hulló terméseket össze kell gyűjteni, eltávolítani és megsemmisíteni, a fán maradókat pedig jobb esetben még a gyümölcsszedéskor, de tél előtt mindenképp le kell szedni a fákról. Ha ezek a területen maradnak, akkor a következő évben innen minden újra visszafertőződhet. Ezekből légmozgással, vagy a víz segítségével a gomba fertőző képletei a gyümölcsre kerülnek. A kórokozók többnyire sebzésen keresztül jutnak be a gyümölcsökbe, melyeket például a rovarok rágása, szívogatása nyit meg. A sűrűre hagyott összeérő termések ilyen sebzések nélkül is átfertőzik egymást.

Törzs tisztítása

Főleg az idősebb fák kérge lehet mélyebben berepedezett, ezeket évente egyszer, lehetőleg ősszel érdemes gyökérkefével átdörzsölni. Ekkor az egyébként is lazábban kapcsolódó, elhalt részek lehullanak, és ezzel rengeteg kártevő rovar telelési helyét szüntetjük meg. A törzs tisztítását követően egyből kén-, vagy réztartalmú lemosószerrel, nagy lémennyiséggel érdemes a törzset alaposan lemosni.

Miért meszelték a fatörzseket?

Bevethető még a fatörzsek meszelése, ami régi jól bevált szokás, de kissé feledésbe merült. Ennek lényege, hogy a fehér szín jobban visszaveri a napsugarak nagyobb részét, mint a szürke, barna vagy fekete fakéreg, melyek színük miatt jobban gyűjtik a meleget. A fehér színnek köszönhetően az első napsütésesebb tavaszi napokon még nem tud felmelegedni a törzs, tehát a növény érzi is, hogy még várjon a kihajtással. A későbbi rügypattanással pedig nagyobb esély van elkerülni, hogy a már virágzó fa fagyot kapjon. A meszelés emellett növény egészségügyi szempontból is hasznos, hiszen a mész fertőtlenít, a kéregrepedésben megbúvó kórokozókat és kártevőket is megtizedeli.

Végzetes hiba a kertben: ezt rengetegen elrontják a gyümölcsfák metszésekor

A rendszeres metszések a termőegyensúlyt szolgálják, ám ha ennek gyakorisága nem elegendő, akkor néha nagyobb beavatkozások szükségesek.

Lemosó permetezések

A már említett kén-, és réztartalmú lemosószeres kezeléseknek is az a célja, hogy az áttelelő kórokozók és kártevők számát minél jobban csökkentsük. Elterjedt és részben félreértésen alapuló tévhit, hogy a lemosó permetezést tavasszal a rügyfakadás előtt kell elvégezni. Maga a megállapítás igaz, mert a rügypattanás után ezek a szerek károsíthatják a fiatal hajtásokat, leveleket, tehát tényleg a rügypattanás előtti időszak az ideális erre. De ez nem jelenti azt, hogy már ősszel a lombhullás után ne lehetne ilyen kezelést végezni, nem kell ezzel tavaszig várni. Sőt akkor a leghatásosabb, ha az ősztől-tavaszig tartó időszakban akár 3-4 lemosó permetezést is végzünk. Mint a neve is mutatja ezt nagy lémennyiséggel oldjuk meg, szó szerint lemosva a fákat. Az első ilyet érdemes a lombhullás utánra időzíteni, egyet télen fagymentes időben kijuttatni, illetve a metszések után is, hiszen így fertőtlenítjük a sebzéseket, amivel megelőzhetjük, hogy ott kórokozók jussanak be a növény szöveteibe.

Az utóbbi időben jellemző enyhe teleken még fontosabb a metszés utáni lemosó permetezés, és az, hogy a nagyobb sebzéseket, az eltávolított ágak helyét fasebkezelővel is bekenjük. Ez zárja a sebet, fertőtlenít, de még a túlzott vízhajtás növekedést is akadályozza. Ezzel megkönnyíti majd a hajtásválogatást, amire szükség lesz, hiszen nagyobb beavatkozásoknál, nagyobb ágak eltávolítása után a fa erre úgy reagál, hogy sok újabb hajtást hoz a megmaradt részből, ám ha ezeket mindet meghagyjuk az besűríti a koronát, ami szintén nem előnyös.