Ezt rengetegen elrontják rózsatermesztéskor: erre mindenképp figyelj oda

A kertek egyik legszebb ékessége a rózsa virága. Ahhoz, hogy a több ezer fajtát számláló dísznövény teljes pompájában tudja a szemet gyönyörködtetni, értő, szerető, gondos kezekre van szükség. Milyen munkálatoknak van itt az ideje, mire kell odafigyelni, ha azt akarja az ember, hogy szép és egészséges rózsák növekedjenek a kertjében? Ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Boronkay Gábor, a MATE Tájépítészeti, Településtervezési és Díszkertészeti Intézet Dísznövénytermesztési és Zöldfelületgazdálkodási Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa.

Amikor tavaszodni kezd – vagy éppen már nagyon szeretné az ember, ha tavaszodna – mindig a kerti virágokra gondol, hogy kiültetheti-e már őket, lehet-e már metszeni, vajon nem fognak elfagyni? És bizony a rózsa esetén sincs ez másképpen. Ami a metszést illeti, dr. Boronkay Gábor szerint már épp itt van az ideje is. Ahogy fogalmazott, ők a Budatétényi Rózsakertben már javában dolgoznak, ám még azok sem késtek el a munkálatokkal, akiknek nincs a kertjében annyi – mintegy tízezernyi – rózsatő.

A munkát azonban nem itt kell elkezdeni. A kerttulajdonosok – remélhetőleg – már az ősszel felkupacolták a töveket. Ez azt jelenti, hogy földdel feltöltötték a rózsa tövi részét, hogy a termőföld szigetelő hatása megvédje a gyökérnyakat és szemzés helyét a téli fagytól. Ezt mindenképpen érdemes elvégezni, bár a mai modern fajták fagytűrése messze jobb, mint az 50 vagy 100 évvel ezelőtt nemesített rózsáké. Például bizonyos kanadai fajták mínusz 40 °C-on még egészen jól érzik magukat

– magyarázta dr. Boronkay Gábor.

A szakember szerint először ki kell bontani a földkupacokat, óvatosan, hogy ne sérüljenek a tövek. Ezzel fel lehet tárni a gyökérnyakhoz közel található vesszőket, különösen az alany „vad” hajtásait. Ezek után megkezdődhet a metszés. Nem kell megijedni, a rózsa is növény, aki metszett már, a rózsával is megbirkózhat – jelezte a MATE tudományos főmunkatársa, aki rámutatott, hogy bár minden fajtacsoport más metszést kíván, és van belőlük vagy száz, a leggyakoribb kerti rózsa a nagyvirágú teahibrid. Ezt és a magasabb csokrosan virágzó ágyásrózsákat (ezek többnyire floribundák) pedig úgy kell metszeni, hogy az ember „kiteríti” a tövet. A középső vesszőket kell kimetszeni, és a széle felé is csak 4-6 erős vessző maradjon meg, kifelé álló rügyekkel. Minden meghagyott vesszőt 2-4 vagy ízlés szerint 6-8 szemre érdemes visszametszeni, attól függően, milyen magasra szeretné az ember a rózsákat nevelni. Általában a gyengébben kihajtó töveket erősebben kell visszavágni, a robosztusabbakat pedig magasabbra lehet hagyni. A rügyek felett soha nem szabad hosszú csonkokat hagyni! Természetesen a rózsára is igaz, hogy beteg, sérült, száraz vesszőket, és az egymásba gabalyodókat mindenképpen el kell távolítani. Amennyiben vadhajtásokra akad az ember – ezek a gyökérnyak tájáról erednek, és gyakran eltérő színűek –, azokat tőből ki kell metszeni.

Dr. Boronkay Gábor kitért arra is, hogy a törpe rózsáknál (miniatűr, miniflóra, polianta) hajtásválogatásra nincs szükség, itt a sűrű lomb nem hátrány. A kúszórózsák metszése viszont minden többi típustól eltér, hiszen itt csak néhány jól elágazó gallyat kell meghagyni, ám azokat viszont gondosan ki kell teríteni és fel kell kötözni egy rácsozatra.

Amit még így tavasszal megtehetünk, az a tavaszi lemosó permetezés. Mivel a lemosást szó szerint kell venni, csak addig végezhetjük, amíg a friss hajtások el nem kezdenek megnyúlni, mert a lágy szövetek megperzselődhetnek a nagy mennyiségű permettől. Mi legyen a szerben? Lehetőleg minden, ami egy lemosó permetben lehet. A hordozóanyag midig egy olaj, melybe rózsa esetén lombot károsító gombák, lisztharmat, atkák és levéltetvek ellen is kell hatóanyag. Ilyen szer többféle is van forgalomban, nem is tekinthetőek túlzottan környezetszennyezőnek, bátran használhatjuk őket

– árulta el dr. Boronkay Gábor.

A szakember beszélt arról is, hogy ha valaki nitrogén tartalmú műtrágyát kíván kiszórni, azt is most érdemes, hogy a rózsa tavaszi növekedését segítse vele. Érdemes komplex, mikroelemeket is tartalmazó trágyát használni, de ha ősszel vagy télen szerves trágyát terített a rózsaágyásokba, most a nitrogén lesz a legfontosabb. Az adagolással azonban óvatosan kell bánni, mert a rózsa sóérzékenysége itt is problémát okozhat! Dr. Boronkay Gábor figyelmeztetett, hogy ezeket elintézve sem ért még az ember a munkák végére, hiszen kapálni mindig lehet. És kell is, mert a rózsa gyökere levegőigényes, és a szerves trágyát is be kell forgatni a földbe. Ha valaki azonban mulcsozza az ágyásait, annak nem szükséges kapálnia, legfeljebb csak gyomlálni.

És hogy mi van azonban akkor, ha még nincs is rózsája az embernek? A szakember szerint most is meg lehet még venni, bár az ősz ideálisabb a rózsa kiültetésére. Mivel az utóbbi időben erősen terjed a konténeres rózsa, amit pedig az év bármely (fagymentes) napján ki lehet ültethetni, máskor is vásárolhat rózsát az ember. Ennek ellenére a szakember azt tanácsolja mindenkinek, hogy próbálja meg őszre, vagy ha nem megy, tavaszra időzíteni a beszerzést, mert jobb lesz az eredés.

Arra a kérdésre, hogy milyen rózsát vegyen az ember, dr. Boronkay Gábor inkább csak ötleteket tud adni, mint egzakt választ, hiszen a világban mára mintegy 80 ezer fajta lehet. A szakember szerint célszerű újonnan nemesített fajtákat venni, mivel azok általában ellenállóbbak a betegségekre, és erőteljesebbek, mint a XX. század közepének rózsái. A fényes levelű fajták gyakran ellenállóbbak a gombabetegségekre, különösen a fekete vagy csillagfoltosságra, mert egyik ősük a Wichura rózsa lehet. Aki tud, az ADR minősítésű fajtát vegyen, mert amit ez a német fajtabíráló rendszer (Allgemeine Deutsche Rosenneuheitenprüfung) elfogad, az csak kiváló lehet.

Ha elfogadjuk, hogy csak egyszer virágzik a rózsánk egy évben, vehetünk történelmi fajtákat is, például illatos damaszkuszi rózsát, moharózsát vagy bourbon fajtákat, ezek is rendkívül egészségesek. Ha azonban különleges színű vagy tarka fajtát veszünk, készüljünk fel, hogy az vegetatívan alulmúlhatja a hagyományos virágú rózsák erőnlétét

– tette hozzá dr. Boronkay Gábor.

Arra a kérdésre, hogy milyen fajtákat nem szabad venni, a szakember mindenkinek azt tanácsolta, hogy tartózkodjon az 1950-70-es évek rózsáitól, mert ezeket, bár jóval olcsóbbak, gyakran kell permetezni. Ha a talaj meszes – és kié ne lenne az? –, nem szabad japán vagy ráncos levelű rózsát (rugosa csoport) ültetni, legyenek akármennyire szép fajtái is. Szintén érzékenyek a mészre a sokvirágú rózsa (multiflora) alanyok is, ezeket onnan lehet felismerni, hogy bojtos a gyökerük. Nyugaton ilyen alanyokat használnak a cserepes rózsák szemzésénél, de szerencsére Magyarországon már jóformán sehol nem dolgoznak vele. Ahol azonban savas a talaj, például bizonyos homoktalajok, vagy savanyú kőzetek felett képződött talajok, ott bátran lehet ezekkel is kísérletezni.

Dr. Boronkay Gábor szerint arra is oda kell figyelni, hogy a sárga fajták mindig kényesebbek, mint a többi rózsa, mert a sárga szín egy félsivatagi rózsától (rókarózsa) származik, ami kifejezetten érzékeny a párakedvelő gombákra. De vigyázni kell a talajtakaró rózsákkal is, mert ha gyomlálni kell – és mindig kell –, azt nem lehet könnyen megoldani, ehhez bizony be kell állni a tüskebozót közepébe. Nem szabad elfelejteni, hogy az illatos rózsák hamarabb hervadnak a magasabb etilénképzés miatt, ezért itt is kompromisszumot kell találni. Végezetül nem árt, ha a rózsa méretének is utánanéz az ember, ha 6-8 méter magasságot írnak, azt bizony komolyan kell venni!

Ha már megvan a rózsánk, hová ültessük? A kerttervezők véleménye szerint az egyik legsokoldalúbb növény a rózsa. Nem véletlen tehát, hogy kertészeti szerepük is eltérő. Teahibridet a kert hangsúlyos pontjára ültessünk, de messze a járókelők kezétől! A nagy virágzatú ágyásrózsákat nagyobb egységes foltokba telepítsük, esetleg sövényt is létrehozhatunk belőlük. A miniatűr rózsák cserépbe vagy sziklakertbe valók, a talajtakaró rózsák pedig kőfalakra, támfalakra. A táj vagy tájképi rózsák pedig mindenhova – oda is, ahol nem tudjuk rendesen ápolni a kertet

– fejtette ki dr. Boronkay Gábor.

A szakember szerint általánosságban pedig az mondható el, hogy laza, de tápanyagban gazdag talajba és napra kell tenni a rózsákat. A növény ugyanis már napi néhány óra árnyékot is megszenved, és csupán egy-két típusra mondják, hogy „árnyéktűrő”. Ilyenek például az alba rózsák, a pézsmarózsa és a centifoliák. Azonban ezek sem az árnyékot tűrik, inkább a nyári hőgutát nem viselik el. A rózsa ugyanis nem trópusi növény, nem kedveli a nagy meleget, a nagy napfényigénye pedig abból következik, hogy a vadrózsák a délies domboldalak és hegylábak cserjéi.

Nem szabad azonban rózsát ültetni oda, ahol előtte rózsa volt. Faiskolások körében jól ismert, de tudományosan még nem bizonyított tény, hogy a rózsa szélsőségesen érzékeny a talajuntságra. Különösen igaz ez a Magyarországon elterjedt ’Laxa’ alanyra. A rózsa gyökere környékén felszaporodó fonalférgek és sugárgombák – legalábbis ezekre gyanakodnak – komoly kárt tudnak okozni az idős tövek helyére kiültetett fiatal rózsa gyökerein. A tövek satnyák maradnak és nem fejlődnek rendesen. Ha valaki mindenáron ragaszkodik a korábbi rózsatő helyéhez, oda előtte kisvirágú bársonyvirágot (vagyis a büdöskét) és mézontófüvet ültessen, amit aztán egy évig hagyjon ott. Robosztusabb, de hasonlóképpen hatékony módszer lehet a talajcsere is.

Arra a kérdésre, hogy milyen távolságra kell ültetni a töveket, dr. Boronkay Gábor elmondta, hogy ezt a bokorméret határozza meg. Miniatűr rózsák ültethetőek akár 20 cm-es távolságra is, a 40-50 cm-es táv a megfelelő a keskeny, feltörő teahibrideknek, de a floribunda ágyásrózsáknak is. Ha viszont nagyméretű parkrózsát vesz az ember, akár méterekben is mérheti a távolságot, feltéve, hogy van hozzá elég helye – tette hozzá a szakember.


 
 
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Nem mindegy, mi kerül a hagyma mellé a kertbe.
Végzetes hibák a kertben: ezeket a növényeket soha ne ültesd a hagyma mellé