Augusztus közepére rendkívül súlyossá vált a vízhiány a magyar földeken. Az elmúlt hónapokban felhalmozódott, 100-170 milliméteres csapadékhiány miatt a talaj felső rétege szinte teljesen kiszáradt. Az öntözetlen kukorica- és napraforgó-állományok jelentősen károsodtak, a termés sok helyen annyira tönkrement, hogy már csak zöldtakarmányként hasznosítható. A probléma ráadásul európai szintű, hiszen az uniós előrejelzések a hőség és a szárazság miatt 6-7%-kal rontották a várható hozamokat, Magyarországot pedig a leginkább érintett területek közé sorolták.

Ilyen mértékű veszteségek mellett a gazdálkodók számára létfontosságú, hogy a még megmenthető állományt megvédjék a kártevőktől és a betegségektől. Az extrém meleg és száraz időjárás kedvez bizonyos kártevők, például a sáskák tömeges elszaporodásának, ami elkerülhetetlenné teszi az intenzívebb védekezést. Mivel az európai piacon az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt a növényvédő szerek felhasználása, reális esély van arra, hogy az idei betakarítású magyar termésben is több szermaradvány lesz a megszokottnál.

A vegyszerhasználatból visszamaradó anyagok önmagukban nem feltétlenül jelentenek azonnali veszélyt az egészségre, ha a szintjük nem lépi túl az Európai Unió által szigorúan meghatározott határértékeket. A magasabb koncentráció vagy a hosszú távú kitettség azonban komoly kockázatokat - például idegrendszeri vagy hormonális problémákat - rejthet. Különösen figyelni kell a szakzsargonban "koktélhatásnak" nevezett jelenségre, amikor egyetlen terményben egyszerre többféle szermaradvány is jelen van. Ezek az anyagok együttesen akkor is terhelhetik a szervezetet, ha külön-külön a határérték alatt maradnak.

Éppen ezért a betakarított gabona és napraforgó ellenőrzésére ma már nem elegendő egy-egy hatóanyagot keresni. A modern analitikai módszerekkel dolgozó független laboratóriumok egyetlen átfogó vizsgálattal több mint 700 különböző növényvédőszer-maradványt képesek kimutatni. A mérések nemcsak azt mutatják meg, hogy egy adott vegyület jelen van-e, hanem pontos számszerű eredményt adnak a fogyasztói kockázatok kizárásához is.

A laboratóriumi ellenőrzés tehát idén nem egy újabb bürokratikus akadály a nehéz helyzetben lévő termelők számára, hanem a bizonytalanság csökkentésének legfontosabb eszköze. Segítségével a gazdák egyértelműen igazolhatják, hogy az aszálysújtotta, extrém körülmények között megtermelt alapanyaguk biztonságos, és kockázatmentesen kerülhet az élelmiszer- vagy takarmányláncba.