Bár az éves csapadékmennyiség drasztikusan nem változott, annak térbeli és időbeli eloszlása egyre kiszámíthatatlanabb. A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű esőt gyakran hosszú, aszályos időszakok követik. Mivel a hirtelen érkező víz jelentős része nem tud a talajba szivárogni, a növények a legkritikusabb fejlődési szakaszaikban - például virágzáskor vagy szemképződéskor - gyakran vízhiánytól szenvednek, ami súlyos terméskiesést okoz - közölte a NAK. Erre a kihívásra ad választ a szárazgazdálkodás, amely jóval több, mint pusztán öntözés nélküli növénytermesztés.
Vége a hagyományos szántásnak itthon: már csak így lehet művelni a földeket
Célja, hogy a természetes csapadékot és a talaj vízkészletét a lehető leghatékonyabban hasznosítsa a termőhely, a növényfaj, a vetésidő, a tőszám és a talajművelés összehangolásával. Ez a megközelítés elsősorban az Alföld szárazabb részein, a Duna-Tisza közén és a gyengébb vízgazdálkodású homoktalajokon indokolt. Ugyanakkor a talaj minősége is döntő tényező, hiszen egy jó víztároló képességű csernozjom talaj aszályos időben is sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint egy sekély termőrétegű terület.
A sikeres szárazgazdálkodás alapja a megfelelő növényválasztás, hiszen az egyes kultúrák vízigénye eltérő. A kalászos gabonák - mint az őszi búza vagy az árpa - helyzete kedvezőbb, mivel fejlődésük nagy része a nedvesebb őszi, téli és tavaszi hónapokra esik, amikor kisebb a párolgási veszteség. Ezzel szemben az elmúlt évek időjárása bebizonyította, hogy a nagy nyári vízigényű kukorica öntözés nélküli termesztése egyre kockázatosabb, sok helyen már a gazdaságosságot veszélyezteti.
Ezért tűnt el közel 250 millió köbméter víz a Balatonból: itt az igazság
Ha a kukorica évről évre gyengén teljesít egy adott területen, érdemes szárazságtűrőbb alternatívákban gondolkodni. Ilyen a cirok, amely vízhiányos körülmények között sokkal jobban alkalmazkodik, és mind takarmányként, mind szemes terményként kiválóan hasznosítható. Szintén jó választás lehet a napraforgó, amely jobban tűri az aszályt a kukoricánál, bár a kritikus időszakokban ez a növény is megsínyli a vízhiányt. Ha a gazdálkodó mégis kitart a kukorica mellett, a technológiát a szárazsághoz kell igazítani, csökkentve a tőszámot a vízkonkurencia elkerülése érdekében, korábbi tenyészidejű hibrideket választva és optimalizálva a vetésidőt.
A növények mellett a talaj állapota a másik legfontosabb tényező. A jó szerkezetű, szerves anyagokban gazdag talaj sokkal több vizet képes befogadni és raktározni. A szervesanyag-tartalom növelése, a növényi maradványok felszínen hagyása és a túlzott talajbolygatás elkerülése mind abban segítenek, hogy csökkenjen a párolgás, és a nedvesség a gyökérzónában maradjon. Ehhez szorosan kapcsolódik a változatos vetésforgó alkalmazása is, amely megakadályozza a talaj kizsigerelését, és biológiai szempontból is kedvezőbb környezetet teremt.
Itt a szakértők sötét jóslata: örökre búcsút inthetünk a megszokott magyar nyaraknak?
Fontos hangsúlyozni, hogy a szárazgazdálkodás és az öntözés nem zárják ki egymást. A nagy értékű, intenzív kertészeti kultúrák vagy a vetőmag-előállítás esetében, ahol a vízbázis és az infrastruktúra adott, az öntözés fejlesztése továbbra is a legjobb megoldás. Azonban azokon a területeken, ahol ez nem térülne meg, vagy fizikailag lehetetlen, a termőhelyhez igazodó növényválasztás és a vízmegtartó talajművelés jelenti a jövőt.
A modern mezőgazdaság fókuszába 2026-ra már nem az a kérdés került, hogy mennyi eső esik, hanem az, hogy a lehulló csapadékból mennyit tudunk a talajban tartani. A szárazgazdálkodás tudatos alkalmazkodás a megváltozott klímához, amely a fenntartható és gazdaságos növénytermesztés alapfeltételévé vált Magyarországon.
