A nyugat-törökországi Söke régióban gazdálkodó Mehmet Kabak évtizedekig gyapotot termesztett a 90 hektáros területén, idén azonban már búzát és napraforgót vetett. A váltásra a vízhiány mellett a folyamatosan dráguló öntözés kényszerítette rá. A kormányzati támogatások ugyanis nem tartottak lépést az üzemanyag- és műtrágyaárak 40-60%-os emelkedésével, amelyet az Egyesült Államok, Izrael és Irán közötti háború is tovább súlyosbított.

A jelenség mára országos méreteket öltött. Bár az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 2023-as adatai szerint Törökország a világ nyolcadik legnagyobb gyapottermelője volt, a török statisztikai hivatal előrejelzése alapján 2026-ban a nyersgyapot-termelés éves összevetésben 38%-kal, 1,2 millió tonnára esik vissza. Csak Söke térségében 60%-kal, mintegy 12 ezer hektárra zsugorodott a gyapot vetésterülete az idén az aszály és a megugró költségek miatt.

A török gazdasági kibocsátás 5%-át adó mezőgazdaság felel az ország vízfogyasztásának 79%-áért, ám a korszerűtlen infrastruktúra miatt ennek a mennyiségnek csaknem a fele kárba vész. Törökország tavaly az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb aszályát élte át, amikor a csapadékmennyiség 27%-kal maradt el a sokéves átlagtól. A WWF és a Lincoln Institute of Land Policy adatai szerint a gyapottermelő vízgyűjtő területeken 25-60%-kal kellene visszafogni a vízhasználatot az ökoszisztéma megóvása érdekében. A gazdák azonban nehezen váltanak modern öntözőrendszerekre, mivel sokan bérelt földön dolgoznak, és tartanak az átállással járó kezdeti hozamkieséstől, ráadásul a folyókból és víztározókból érkező szűretlen víz gyakran eltömíti a csepegtetőcsöveket.

A török kormány az októberben bemutatott jövő évi költségvetésben 40,5%-kal megemelte a föld- és vízgazdálkodásra szánt keretet, amelyből 174 milliárd lírát (3,5 milliárd dollárt) különítettek el mezőgazdasági öntözési beruházásokra. Az agrártárca szerint azonban a magánszektor bevonására is szükség van. Az ország legnagyobb magánbankja, az İşbank 56 szakosított mezőgazdasági fiókot nyitott, és a betakarítási ciklusokhoz igazított törlesztésű hiteleket kínál csepegtető, valamint esőztető rendszerekre. A Şekerbank közlése szerint pedig a 2026 első kilenc hónapjában folyósított fenntartható finanszírozási hiteleik negyede a mezőgazdasági vízgazdálkodást és a klímaadaptációt szolgálta.

A pénzügyi segítség azonban nem ér el mindenkihez. A Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (IFAD) becslése szerint a török gazdák 5-10%-a egyáltalán nem rendelkezik a nagyobb beruházásokhoz szükséges önerővel vagy fedezettel. Komoly nehézséget jelent az is, hogy az utófinanszírozású támogatott projekteket a termelőknek sokszor előre ki kell fizetniük, és csak a feltételek teljesülése után kapják meg a támogatási összeget.

A tét hatalmas, hiszen a Világbank 2022-es elemzése szerint a vízkészletek 10%-os csökkenése a mezőgazdaságon keresztül a török GDP 6%-ába, vagyis mintegy 50 milliárd dollárba kerülhet az országnak. A kormány ezért az antalyai COP31 klímacsúcson azt szorgalmazza, hogy a magánvállalatok víztakarékossági tanúsítványok bevezetésével és zöld pénzügyi eszközökkel vegyenek részt az alkalmazkodás finanszírozásában. Ayşegül Selışık, a FAO törökországi képviselője szerint az antalyai csúcs sikerét nem az ígéretekben kell majd mérni, hanem abban, hogy mennyi pénz jut el ténylegesen a gazdaságokig és a vízgyűjtő területekig.