2021. november 27. szombat Virgil

Hírek - Növény

Elképesztő, mire jöttek rá a magyar kutatók az erdőkkel kapcsolatban

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai az erdei életközösségek biológiai sokféleségére irányuló kutatás keretében arra keresték a választ, hogy miként lehet a gazdasági hasznosítás mellett is minél inkább megóvni az erdők élővilágát. A kutatók 35 erdőállományt vizsgáltak az Őrségi Nemzeti Park területén, ahol 11 élőlénycsoportról gyűjtöttek adatokat egyidejűleg, továbbá részletes felméréseket végeztek a kijelölt erdők faállományának szerkezetéről és fajösszetételéről. A kutatás legfrissebb eredményeit összefoglaló tanulmány a Science of the Total Environment című nemzetközi multidiszciplináris folyóiratban jelent meg.
 
 

Mitől függ, hogy egy erdőnek mennyire gazdag az élővilága? Vajon ugyanazok a tényezők fontosak a különböző növény-, állat- és gombacsoportoknak? Milyen mértékben van ráhatása az erdőben gazdálkodó erdésznek arra, hogy mekkora lesz a biodiverzitás az erdejében? Lehet-e egyszerre sokféle élőlénynek a „kedvére tenni”? Ezekre a kérdésekre keresték a választ az ÖK munkatársai annak a kutatásnak a keretében, amelynek célja, hogy az eredmények által elősegítsék az erdei életközösségek biológiai sokféleségének megőrzését.

Jön az agrárium csúcseseménye, az Agrárszektor Konferencia!

December 9-10-én rendezi meg a Portfolio Csoport az Agrárszektor Konferenciát, amely ma a hazai agrárium csúcseseményének számít. A kétnapos rendezvény napirendre tűzi azokat a legaktuálisabb és legforróbb témákat, amelyek döntően befolyásolják az agrárgazdasági szereplők üzleti-gazdálkodási tevékenységének eredményességét. A konferencia egyedülálló módon nyújt átfogó információkat az agrárgazdaság helyzetéről, és ad prognózisokat a támogatási, a finanszírozási, a piaci és az üzleti lehetőségekről, emellett napirendre veszi a legfontosabb szabályozási változásokat is. A résztvevőknek lehetőségük nyílik networkingre és kapcsolatépítésre is, és az esemény színvonalát rangos szakmai díjátadó is emeli. Ne hagyja ki az év egyik legfontosabb agráreseményét, jöjjön el a Portfolio Agrárszektor Konferenciára december 9-10-én.

A Föld szárazföldi területeinek biológiai sokféleségét jelentős részben az erdei életközösségek adják. A Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatás Kormányközi Platform (Intergovernmental Platform on Biodiversity and Ecosystem Services, IPBES) 2018-as, biodiverzitásról szóló tanulmánya szerint – a világ más tájaihoz hasonlóan – Európa erdeinek biológiai sokfélesége is gyors ütemben és folyamatosan csökken, így sürgető feladat ennek a trendnek a megállítása. Adódik az ötlet, hogy jelentősen növelni kell a gazdálkodás alól kivont erdők mennyiségét az erdei életközösségek védelme érdekében. Érintetlenül hagyott erdőrezervátumokra valóban nagy szükség van, hiszen csak itt érvényesülhetnek igazán az erdők természetes folyamatai. Csakhogy mindezzel párhuzamosan a faanyag – tűzifa és épületfa – iránti igény is egyre növekszik, így nem kivitelezhető, hogy az erdők döntő hányadában az emberiség felhagyjon a gazdálkodással.

A megoldandó kérdés az, hogy miként lehet a gazdasági hasznosítás mellett is minél inkább megóvni az erdők élővilágát. Ehhez első lépésként fel kell tárnunk, hogy melyek azok a kulcstényezők az erdőkben, amelyek megőrzése létfontosságú a különböző élőlények számára. Következő lépésként a cél olyan fenntartható erdőművelési rendszerek kidolgozása, amelyek a gazdálkodási folyamat minden fázisa során képesek biztosítani a fenntarthatósági követelmények érvényesülését és a természetes struktúrák megmaradását

– mondta Tinya Flóra, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.

A kutatáshoz ideális helyszínt biztosítottak az Őrségi Nemzeti Park erdei, ahol a hagyományos tájhasználat következtében viszonylag kis területen belül, tehát hasonló klimatikus körülmények között igen változatos szerkezetű és fafaj-összetételű erdők maradtak fenn. Ezek közül jelöltek ki a kutatók 35 erdőállományt, ahol felmérték az erdők tulajdonságainak széles skáláját, és adatokat gyűjtöttek az erdei élővilágról. Egy-egy élőlénycsoport – például a madarak vagy az erdei aljnövényzet – környezeti igényeit már számos kutatás vizsgálta, ezekből azonban nagyon korlátozottan lehetett általánosítani a teljes erdei életközösségekre vonatkozóan. A jelen munka újszerűsége abban rejlik, hogy – számos specialista kutató bevonásával – 11 élőlénycsoportról gyűjtöttek adatokat egyidejűleg, a lágyszárú aljnövényzettől a fák újulatán, mohákon, zuzmókon, gombákon és különböző ízeltlábúcsoportokon át a madarakig. Annak feltárására, hogy mi befolyásolja ezeknek az élőlénycsoportoknak a fajgazdagságát és összetételét, a kutatók részletes felméréseket végeztek a kijelölt erdők faállományának szerkezetéről és fajösszetételéről. Vizsgálták továbbá az erdő alján uralkodó mikroklimatikus viszonyokat – fény, hőmérséklet, páratartalom –, az avar és a talaj fizikai és kémiai jellemzőit, valamint az erdőállományok táji környezetét és múltbeli tájhasználatát.

A kutatók azt találták, hogy – bár nincs két teljesen egyforma igényű élőlénycsoport – meghatározható néhány kulcsfontosságú tényező, amelyek különféle úton-módon, de számos erdei élőlény fennmaradását biztosítják egyidejűleg. A kutatás során az ökológusok megállapították, hogy az erdei biodiverzitás szempontjából a legmeghatározóbb tényező az erdőállomány egyes szerkezeti elemeinek, mint a cserjeszintnek, illetve a holtfának a jelenléte. A konvencionális erdőgazdálkodás során a cserjéket és a holtfákat sokszor eltávolítják az erdőből, de a tudományos eredmények azt bizonyítják, hogy ezeknek az elemeknek a visszahagyása jelentősen megnöveli az erdei életközösségek sokféleségét. A madarak számára például a cserjeszint búvó-, fészkelő- és táplálkozóhelyül szolgál, a pókok számára növeli a hálószövésre alkalmas strukturális elemek számát, az általa biztosított hűvös-párás környezet pedig kedvező élőhelyet nyújt a különféle gombák, mohák és zuzmók számára. A holtfákhoz igen gazdag lebontó gombaközösségek kapcsolódnak, emellett bogarak és más rovarok sokaságának nyújtanak élő- és táplálkozóhelyet. Ezek a holtfában élő ízeltlábúak aztán más élőlények – rovarok, madarak, kisemlősök – számára szolgálnak táplálékul. Az álló holtfák odvaiban számos madár és denevér talál búvó- és szaporodóhelyre. Ugyanígy a különlegesen nagy méretű, szabálytalan alakú és ezáltal változatos élőhelyeket nyújtó fák megőrzése is kulcsfontosságú. Számos élőlény számára bizonyult még meghatározónak a térben változatos, de zömében hűvös, párás, kiegyenlített erdei mikroklíma megléte a zárt lombsátrat itt-ott megtörő kisebb, fényes foltokkal. Így nemcsak a zárterdei fajok, hanem ezekben az úgynevezett lékekben a fény- vagy melegigényesebb növények és állatok is megtalálják életfeltételeiket.

Ezek mellett a struktúrák mellett a kutatás során az is kiemelt fontosságúnak bizonyult, hogy milyen fafajok alkotják az erdőt. A fafajokban gazdag erdőkben számos élőlénycsoport nagyobb fajgazdagsággal fordul elő, hiszen az egyes fafajok más és más specialista növényevők számára szolgálhatnak táplálékul, különböző gombafajok kapcsolódnak a gyökereikhez, eltérő méretük, szerkezetük, fényáteresztő képességük révén pedig változatos mikroélőhelyeket nyújtanak az erdei élőlények számára.

A kutatás megállapította továbbá, hogy a különböző szerkezetű és fafaj-összetételű erdők eltérő összetételű közösségeknek adtak otthont, azaz nem őrizhető meg minden faj egyetlen erdőtípuson belül. A változatosság biztosítása így nemcsak egyetlen erdőállományon belül fontos, hanem táji léptékben is szükséges a változatos erdők megőrzése.

Az eredményeink alapján az erdei életközösségek számára csupa olyan tényező bizonyult kulcsfontosságúnak, amelyek megőrzéséért az erdőgazdálkodók sokat tehetnek

– mondta el Tinya Flóra.

Az elegyfafajok, cserjék, holtfák, nagyméretű vagy szabálytalan fák a konvencionális vágásos gazdálkodás során is visszahagyhatók az erdő egyes részeiben, így lokálisan képesek menedékül szolgálni számos élőlény számára. Az erdők hűvös, párás, de finom térléptékben változatos mikroklímájának hosszú távú biztosítására azonban a folyamatos erdőborítást fenntartó, úgynevezett örökerdő-üzemmód lehet a legalkalmasabb. Ennek során egyszerre mindig csak kis területen, foltokban történik a faegyedek eltávolítása, nem keletkezik nagy kiterjedésű, fátlan vágásterület. Ily módon az erdei viszonyok a teljes gazdálkodási ciklus alatt fennmaradnak, és a faanyagtermelés mellett is biztosítható az erdei életközösségek megőrzése – tette hozzá a szakember.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Mind a négyet bepipálom

    Agrárszektor Konferencia 2021

    Agrártámogatási reform, pénzözön a vidékfejlesztésben, világpiaci árrobbanás, forradalmi agrárinnovációk, precíziós gazdálkodás, digitalizáció. 2 nap, 10+ órányi szakmai program, 70+ előadó