Héjj Demeter szerint nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani a közelmúltban felröppent, a bioetanol felhasználás korlátozásáról szóló híreknek: "A bioteanol témakörét a kezdetek óta a legkülönfélébb érdekcsoportok, lobbik vitája övezi. Az idei aszályos év, illetve az ebből előálló élelmiszerhiány miatt természetes, hogy az ellentábor hangja erősödött fel, de ezt a helyén kell kezelni. A legkevésbé sem lennék meglepve, ha egy túltermelés jellemezte időszakban ugyanazok a politikai erők a jelenleginek tökéletesen ellentmondó véleményüket hangoztatnák hasonló vehemenciával" - mondta el az agrarszektor.hu megkeresésére az MBSZ elnöke, aki szerint sajnos pont ezt a fajta magatartást honorálja, gerjeszti az Unió túlpolitizált támogatási rendszere. Az annak idején jó szándékkal létrehozott rendszer egyik célja a nehéz helyzetbe került gazdák megsegítése, a vis major helyzetek hatásainak tompítása lett volna, ám egyfelől komoly piaci torzulásokat eredményez, másrészt hatására kialakult egy egészségtelen gyakorlat: túlságosan építenek rá a gazdák, vészesen csökken a váratlan helyzetek kivédésére való felkészülés. A Magyarországon tapasztalható forráshiány erre csak rátesz egy lapáttal, gyakran hiába van meg a szándék, ha nincsenek meg hozzá a kellő eszközök. Nagyon sarkosan fogalmazva marad hát a minél hangosabb panaszkodás, amit jó eséllyel felkarol a populista politika és hatékonyabban jár közbe az adott támogatás ügyében.

Márpedig hiába próbálja jelenleg úgy feltüntetni a világsajtó a bioetanol ipart agyontámogatott szent tehénnek beállítani, amely most élelmiszer válságot okozva igazolta az ellentábor vízióit, messze nem ilyen egyszerű a helyzet, pláne nem Magyarországon. A két legfőbb bioetanol-ellenes érv jelenleg az élelmiszer- és takarmánynövények termőterületének csökkenése, illetve utóbbiak területének az élővilág kárára történő növelése. Hazánkban összességében nézve csökkentek a termőterületek, semmilyen veszély nem fenyegeti a környezetvédelmi területeket, bőven van rendelkezésre álló föld, csak épp nincs művelés alatt. Ennek egyik legfőbb oka, hogy azokban az években, mikor a szárazság elkerül minket, nemhogy hiány, de egyenesen túltermelés jellemző, és ez valamelyest az egész Európai Unióra is igaz. A jelenlegi nyilván egy speciális helyzet, de ha nagy képet, az érvényben lévő kvótákat nézzük akkor könnyű belátni, hogy Európa továbbra is élelmiszer túltermelési válságban van. Hazánkra is többnyire ez igaz, még a jelenlegi kapacitás mellett is állandó probléma felvevő piacot találni a megtermelt alapanyagoknak. A termelők gyakorlatilag minden évben többfrontos fej vagy írást játszanak: vagy jó lesz a termés, vagy nem, vagy tudják megfelelő áron értékesíteni, vagy nem.

"Idén hozzávetőlegesen 4-4,5 millió tonna kukorica termett, ami valóban messze alatta marad a szokásos mennyiségnek, de a hazai 3-4 millió tonnás igényeket még így is kielégíti, azaz mikor baj van, akkor is felesleget termelünk. Ennek a feleslegnek a felszívásával a bioetanol piac jelentős stabilitást tudna hozni a mezőgazdaságba, hiszen erős felvásárlási kényszerben van, a gyáraknak kell az alapanyag. Ha nem is a legmagasabb áron, de korrekt, reális ellentételezéssel átvéve a felesleget kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé tudná tenni a termelést." - mondja Héjj Demeter. Magyarországra nézve különösen elhibázott az a nézet is, miszerint a bioetanol ipar is nagymértékben hozzájárult a takarmányhiányhoz. Az itthon alkalmazott gyártási eljárások sajátja, hogy a felhasznált összes kukorica mennyiségének mintegy 45 százaléka forog vissza takarmány formájában, magas fehérjetartalmú DDGS, azaz kukorica törköly képződik mintegy melléktermékként.

A hazai állattartók szempontjából nézve feleslegesen, ugyanis gyakorlatilag nem használják a DDGS-t a takarmányozásban és semmiféle erre irányuló ösztönzés sem tapasztalható. "Valószínűleg nem ártana egy nagyobb felvilágosító kampányban felhívni erre a figyelmet. Már csak azért is, mert a bioetanol gyártás teljes vertikumát jellemző rigorózus környezetvédelmi előírások következtében nincs még egy ilyen behatóan ellenőrzött eredetű, garantáltan GMO-mentes takarmány." - véli Héjj Demeter.

A korlátozástól egyelőre ugyan nem tart a hazai ágazat, ám ennél jóval mélyrehatóbb gondjai vannak. Röviden összefoglalva hiába tartozunk az európai élvonalba, a hazai bioetanol termelés nagyon alacsony szinten integrálódik a hazai gazdaságba. A már említett takarmány probléma csak egy tünete annak, hogy nem alakult ki kölcsönösen előnyös szimbiózis a mezőgazdasággal. Héjj Demeter szerint a kiváló minőségű takarmányra még Japánból is jönnek vevők, itthon mégsem használják. Az ebből adódó exportkényszer miatt így a DDGS-t szállíthatóvá kell tenni, azaz szárítani kell, ez pedig energiaigényességéből adódóan nem éppen a legkörnyezetkímélőbb megoldás. "Volt szerencsém külföldön olyan bioetanol üzembe ellátogatni, ahol gyakorlatilag szállítószalag vitte át a gyárból a nedves kukorica törkölyt a szomszédos szarvasmarha telepre, közvetlen felhasználásra. Jelen körülmények között itthon a hasonló megoldások egyelőre nagyon távolinak tűnnek." - teszi hozzá az MBSZ elnöke.

Ugyanakkor nem csak a melléktermékre, a bioetanolra sincs kellő kereslet idehaza. Az üzemanyagokba való kötelező bekeverési arány két éve nem emelkedett, az E85 piacát pedig a jövedéki adó megemelése döntötte gyakorlatilag teljesen be. Ezzel tulajdonképpen máris sikerült eltérnünk attól a cselekvési tervtől, ami az Európai Unió RED irányelvének - a megújuló energiaforrások minimum 14,56 százalékos részesedésének elérése a bruttó energiafogyasztásban 2020-ra - megvalósíthatósága érdekében tartani kellett volna. Jelenleg a virágzó, ám erősen exportfüggő hazai etanol ipar többet tesz hozzá Anglia, Németország vagy épp Hollandia RED irányelvnek történő megfeleléséhez, mint Magyarországéhoz. Márpedig a stabil belső piac megteremtése kulcsfontosságú feladat. Héjj Demeter szerint Magyarország páratlan adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy a bioetanol piac egyik legmeghatározóbb szereplője legyen, ehhez azonban idejében lépni kell.

Logisztikai szempontból az ország fekvése kiváló az alapanyag termelés volumene pedig még jócskán növelhető anélkül, hogy az élelmiszertermelés veszélyeztetése egyáltalán felmerüljön, erre pedig újabb munkahelyteremtő üzemek tevékenysége épülhet. Nemzetgazdasági szempontból is jóval előnyösebb, ha a terményfelesleg feldolgozott formában kerül exportra, a bioetanol ágazat egyike azon kevés területeknek, ahol erre Magyarországnak lehetősége van. A hazai felhasználás ösztönzésével korszerűbb, környezetkímélőbb mezőgazdasági termelés valósulhat meg, ami napjainkban jelentős hozzáadott értéket biztosíthatna a hazai alapanyagokból dolgozó élelmiszer iparnak termékeinek.

Az ágazat fellendítése komoly lökést adhat a hazai agrárkutatásnak is. Kézenfekvő példa a műtrágya esete, melynek kiváltására jelenleg is több kutatás zajlik Magyarországon. A megfelelő alternatíva megtalálása alapvető érdeke lenne a bioetanol ágazatnak, hiszen a szigorú előírások a termőföldtől kezdve az alkalmazott vetőmagon át minden egyes lépésnél elszámoltatják a gyártót a környezetkárosító hatásokról, melyekből komoly hányadot képvisel a műtrágya. Ennélfogva gyakorlatilag megoldottá válhatna az ilyen jellegű kutatások finanszírozása, az eredmények laborszintről ipari termelésre történő alkalmassá tétele és végezetül a know-how exportálása is. Nem utolsó szempont az ország külső energiafüggésének jelentős csökkentése sem, amire a megújuló energiák előtérbe kerülésével óriási lehetőséget kapott Magyarország.

Semmi nem indokolja azonban jobban a belső kereslet növelését, mint az exportközpontúság legnagyobb hátránya, a külpiacoktól való totális függés. Héjj Demeter szerint "borzasztó naivitás lenne arra számítani, hogy adott esetben a külföldi döntéshozók a magyar gazdaság, a hazai munkavállalók érdekeit tartanák szem előtt. Az ágazat biztonsága kizárólag egy erős, stabil belső piac kiépülésével biztosítható, így átvészelhetők lennének a jövőben előálló bizonytalan időszakok, melyek enélkül akár a teljes ágazat összeomlásához vezethetnek."