A vadföldszükséglet meghatározásának alapja minden esetben a vadászterületre jellemző vadállomány szerkezete, sűrűsége és a terület eltartóképessége. A vadásztársaságoknak gazdálkodási stratégiájukat a helyi adottságokhoz kell igazítani, céljuk pedig az, hogy adott területről optimális haszonvad-hozamot érjenek el. A vadföldek létesítése előtt azonban minden esetben meg kell vizsgálni, hogy az valóban szükséges, kivitelezhető, költséghatékony-e, és hogy milyen módszerekkel valósítható meg. Az ilyen döntések előfeltétele a vadlétszám pontos ismerete, valamint a természetes takarmányforrások mennyiségének, összetételének felmérése.
Az apróvadállomány fenntartása és vadászhatóságának biztosítása érdekében szükség van olyan vadföldekre, amelyek nemcsak táplálékforrásként, hanem búvó- és szaporodóhelyként is funkcionálnak.
Különösen fontos ez a fácánnevelő telepek környezetében, ahol a fiatal csibék a vadföldek (pl. cirok, köles, kalászosok) növényállományát búvóhelyül használják, később pedig táplálkozási bázisként is hasznosítják. A téli időszakban ezek a területek kiváló rejtekhelyet nyújtanak, és egyben jól megközelíthető vadászati helyszínek is lehetnek. Amelyre megfelelő odafigyeléssel eredményes vadászat szervezhető.
A vadászterületek kisebb, a mezőgazdaság különböző szegmenseiben nem alkalmazott részei - különösen az eldugottabb, parlagon hagyott területek, kevésbé jó termőhelyek - szintén jól hasznosíthatóak vadföldként. Itt különösen a sűrűn vetett kukorica alkalmazható eredményesen, mivel a növény alacsonyan fejlődő csövei könnyen hozzáférhetők a fácán számára, sűrű szárai pedig jó búvóhelyet biztosítanak még az egyre ritkábban előforduló nagy hó esetén is. Ezek a vadföldek az apróvad nappali és éjszakai tartózkodására is kiválóan alkalmasak.
Az intenzív mezőgazdasági művelés hátrányai
A múltban jellemző kisparaszti, extenzív gazdálkodás során kialakult változatos tájszerkezet - mezsgyék, parlagok, kisebb fás területek - ideális élőhelyet biztosított a nyúl és a fácán számára. Ezzel szemben a mai, nagytáblás, monokultúrás, intenzív mezőgazdasági rendszer jelentősen rontotta az apróvad élőhelyi feltételeit. Ebben a környezetben a vadföldek szerepe megnő, különösen a vad által gyakran látogatott búvóhelyekkel szegélyezett vadászterületek közelében, ahol néhány hektár bérelt terület is elegendő lehet a megfelelő vadeltartóképesség biztosítására.
A természetes élőhelyek közül külön említést érdemelnek a mezővédő és útvédő erdősávok, amelyek kiváló szaporodó- és búvóhelyet nyújtanak az apróvad számára, és jelentős mértékben hozzájárulnak a téli túlélésükhöz. Sajnos a modern mezőgazdasági gyakorlat - különösen a növényvédelmi eljárások és a nagy munkaszélességű gépek elterjedése - következtében ezek az erdősávok mára sok helyütt megszűntek, vagy leromlott állapotba kerültek. Pedig kutatások igazolják, hogy ahol ezek a természetes élőhely-elemek még megtalálhatók, ott a vadföldek kialakítása gyakran nem is szükséges.
Az apróvad-gazdálkodás szempontjából a területek többsége természetes vadeltartó egységként működik. Azonban, ha mélyebben elemezzük ezeket a területeket, már nem ennyire egyértelmű a kép. Általános tapasztalat, hogy március-áprilistól egészen október-novemberig - azaz az első vetések és a rovarok megjelenésétől a kukorica betakarításáig - a mezőgazdasági területek ideiglenesen apróvadeltartó szerepet töltenek be. Ezt követően, különösen, ha a hó korán megérkezik, már csak a nádasok, fasorok, árokszegélyek és mezővédő erdősávok nyújtanak menedéket a vadállománynak.
Vadföld kialakításának szempontjai
Az apróvadas terület eltartóképességének szempontjából elsősorban azt kell vizsgálni, hogy az adott évben milyen természetes táplálékforrásokra lehet számítani. Ez azért kulcsfontosságú, mert ezek képezik az apróvad táplálkozásának és szaporodásának alapját. Meg kell jegyezni, hogy alapvetően minden növénytakaróval borított terület rendelkezik valamennyi apróvadeltartó értékkel. Kölüs Gábor korábbi kutatási alapján az országos átlag figyelembevételével egy 10 000 hektáros apróvadas területen hektáronként körülbelül 0,9 apróvad tartható el, 1,93 kg-os átlagos élősúllyal anélkül, hogy kárt tennének a mezőgazdasági kultúrákban.
Fontos megjegyezni, hogy a különböző fajok táplálkozása eltérő. A mezei nyúl kizárólag növényi eredetű táplálékot fogyaszt, beleértve a mezőgazdasági növényeket, a réti és erdei növényzetet, valamint a fák kérgét. Ezzel szemben a fácán táplálékának 20-40 százalékát rovarok alkotják, a többit gyommagvak és zöld növények adják. Emiatt elengedhetetlen annak ismerete, hogy mely növények mikor szolgálnak táplálékul az apróvad számára. Azonban nem lehet olyan szigorú, mesterséges kategóriákat felállítani, mint a nagyvad-gazdálkodásban szokásos vadeltartó értékeléseknél.
