Év bortermelője: elkerülhetetlen a borok árának jelentős emelése

agrarszektor.hu
A drasztikus költségnövekedések miatt elkerülhetetlen a borok árának emelése a hazai piacon - nyilatkozta az agrarszektor.hu-nak Nyúlné Pühra Beáta, az Etyek-Budai borvidékhez tartozó Nyakas Pincészet főborásza, aki a május 8-i ünnepélyes gálán veszi át a 2021-ben elnyert Év bortermelője díjat. Ma legalább 10-15 százalékos árnövelés látszik indokoltnak, de az idei szüretig a költségekben további jelentős emelkedés következhet be. Az utóbbi időszakban a koronavírus-járvány miatti kereskedelmi korlátozások is gyorsították a hazai borfogyasztás csökkentését, amelynek megállításához a főborász szerint összehangolt ágazati kampánymunkára lesz szükség.

Agrárszektor 2022 konferencia

Jövő héten érkezik az idén 10 éves Agrárszektor konferencia, a hazai agrárium kiemelkedő kétnapos szakmai eseménye Siófokon! Gazdálkodók, döntéshozók, véleményformálók, vállalati csúcsvezetők, élelmiszeripari szakértők, államigazgatási topvezetők egy helyen, egy időben az agrárium csúcstalálkozóján! 

Bár az utóbbi időszakban több női borász is ért el kiugró eredményeket, sokan a borászkodást még mindig férfias szakmának, elhivatottságnak tekintik. Ezt a véleményt erősítheti az is, hogy az Év bortermelője díjért folyó tavalyi verseny öt legtöbb szavazatot kapott jelöltje között egyedüliként szerepelt nőként. Minek tulajdonítja, hogy a díjat gondozó Magyar Bor Akadémia május 8-i gálaebédjén Ön veheti át az elismerést, és milyennek látja a nők helyzetét a neves borászok erős hazai mezőnyében?

Valóban elmondható, hogy kevesebb a nő a szakmában, de az is megállapítható, hogy mostanában egyre több hölgy foglalkozik magas színvonalon borászkodással. Ha a szakközépiskolás éveket is beleszámítjuk, én majdnem negyven éve vagyok a szakmában, a Nyakas Pincénél pedig huszonkét éve dolgozom. Mielőtt idekerültem, elküldtem az önéletrajzomat egy szekszárdi borászathoz is, de az interjúra utazás előtt felhívtak, hogy "bocsánat, csak most nézték meg a nevemet, hogy Beáta vagyok, nem Béla", és a pincészetbe kizárólag laboros vagy takarító teheti be a lábát női dolgozóként. Ez akkor eléggé szíven ütött, de onnantól azt vettem észre, hogy a szakmában bizalmat szavaztak és sokat segítettek nekem. Így volt ez a szülések idején is, hiszen mindhárom gyermekemnél nagyon hamar visszamentem dolgozni, és például a legkisebb megszületése után két héttel már ott voltam. Amikor borversenyre mentem, a kollégám tolta a sorok között babakocsiban a gyereket, és előfordult, hogy miattam rendeltek el előbb szünetet, hogy megszoptathassam a kisfiamat. Tehát szükség van "megfelelő befogadó közegre" is, de összességében a borász szakmában ma már a munkavégzésben nincs különbség a férfiak és a nők között. A díj mögött azt érzem, hogy ezzel a csaknem negyven éves borászati szakmai munkásságomat ismerik el, és persze azt, hogy borainkat a fogyasztók mennyire kedvelik, illetve milyen versenyeredményeket mondhatunk magunkénak. A jó szakmai pozíció eléréshez sok év és rutin kell, és a fiatal borászok is egyre inkább "jönnek fel", ezért is nagy elismerés nekem ez a díj.

A Nyakas Pince az Etyek-Budai borvidéken helyezkedik el, amely elsősorban fehérborairól híres. Megmarad-e ez a domináns szerep, vagy nagyobb teret hódíthatnak a borvidéken a vörösborok is?

Ma azt mondjuk, hogy az Etyek-Budai tipikus fehérbort adó borvidék, de a történelmi emlékek szerint mindig is volt itt kékszőlő, csak a filoxéra kipusztította. A régi írásos dokumentumok például azt igazolják, hogy a sashegyi kadarka messze földön híres volt. Szóval sokrétű borvidékről van szó, ahol nem csak a fehérboroknak kedvező fahordós és reduktív technológiák terjedtek el, hanem megtalálhatók a kékszőlőből készülő rozé- és vörösborok is. Sokáig én sem gondoltam, hogy a Nyakas Pincénél vörösborokkal foglalkozunk majd, ma viszont a csaknem 200 hektáros területünk 12 százalékán több kékszőlő fajta - kadarka, pinot noir, merlot és kékfrankos - is található. Persze itt nem a nagytestű, illetve nagy tannin- és csersavtartalmú vörösborokra kell gondolni, hanem a zamatosabb bortípusokra. Gyorsuló világban élünk, ahol az alacsonyabb alkoholtartamú, könnyebb borok jobban beilleszkednek az életritmusunkba, és sok ételhez is jól illenek, ezért szerintem van jövője a vörösboroknak az Etyeki-Budai borvidéken is.

Az elmúlt egy-két évtizedben a Nyakas Pince - leginkább a különböző évjáratú chardonnay-kkel - számos díjat nyert rangos hazai és nemzetközi borversenyeken. Mi az, ami leginkább megkülönbözteti a borászatot az Etyek-Budai, illetve a többi hazai borvidék pincészeteitől?

A 2000-es évek elején hihetetlen boomnak lehettünk tanúi, amikor a friss, üde gyümölcsös illatú és zamatú borok megkezdték hódításukat. Mi a borversenyekről rengeteg díjat hoztunk el, és akadtak olyan versenyek is, amikor a pincészet 8-12 aranyérmet nyert. Mivel nagy területünk van, a saját szőlőnket dolgozzuk fel, ezért oda tudtunk figyelni a technológiára. Így állandó jó minőséget állíthatunk elő jó ár/érték arányban. Borainkat azért is vásárolhatták egyre többen, mert ha valaki egyik fajtánkat megismerte, és mondjuk három év múlva ismét megvette, nem csalatkozott benne. Úgy gondolom, a pincészet a megbízható minőség mellett sokszínű és sokrétű is, így talán ez lehet a titka a piaci és a versenyeredményeknek.

Az egész borágazat számára kedvezőtlen tendencia, hogy a hazai fogyasztás folyamatosan csökken, és a KSH legutolsó, 2020-as adatai szerint már csak egy főre vetítve 20,7 litert ért el. Az elmúlt években a Covid hatásai - például a járvány miatti étterembezárások - gyorsítottak a folyamaton. A belpiac szűkülése mekkora gondot okoz ma a vállalkozásoknak, és a jelenlegi helyzet milyen válaszreakciókat követelhet meg?

A keresletcsökkenés sajnos nagyon érezhető, és szerintem az egy főre eső éves fogyasztás ma már a 20 litert sem éri el. A Covid-járvány egyértelműen ártott a borszektornak, de az ízesített sörök is jelentős konkurenciát okoznak. És itt van az alkoholtartalmú italokat érintő reklámtilalom is, amely miatt például a televíziós főzőműsorokban nem mondhatják el, hogy egy-egy ételhez milyen bor illik. Nem kedvez a borkultúrának a gyorsuló világ sem, mivel szűkülnek a fogyasztási lehetőségek. Elég csak arra gondolni, hogy régen a vasárnapi terített asztal szent volt, ahol a családok nyugodt körülmények között fogyaszthattak bort is, míg most állandóan rohan mindenki, és kocsiba kell ülni, így alkoholos italokat sem lehet inni. A borászatokban látjuk a gondokat, és ma már több szervezet is próbálja a kulturált borfogyasztást népszerűsíteni. Nagyon remélem, hogy nem lesz túl késő.

A piaci nehézségekre utalhat, hogy a közelmúltbeli hírek szerint csődeljárás alá került az egyik legnagyobb hazai italforgalmazó, a budapesti Ital Magyarország Kereskedelmi Kft., amely számos nagy hazai borászattal kapcsolatban állt. A cég ellehetetlenülése érinti-e a Nyakas Pince borértékesítéseit is?

A céggel mi is kapcsolatban álltunk, így érzékeltük a gondokat, de bennünket az utolsó pillanatban még kifizettek. Nagyon szomorú a mai helyzet, mert akár jól prosperáló borászati cégek is tönkre mehetnek. Így azok számára, akik a borértékesítésben rájuk támaszkodtak, ez most tragédia lehet. Szükség lenne arra, hogy ilyen esetekben a károk kompenzálásához több eszköz álljon a borászatok rendelkezésére.

Február óta a teljes élelmiszergazdaságra rendkívüli hatással van az orosz-ukrán háború, amely nem várt inflációt és élelmiszerdrágulást okoz. Bár a hazai keresetek is nőnek, tart-e attól, hogy a háború miatti piaci változások tovább csökkenthetik a borok iránti keresletet?

Nyilvánvaló, hogy a drágulás miatt az emberek egyre jobban meggondolják, vegyenek-e az ebédhez egy-egy üveg bort, vagy inkább mondjuk sört fogyasszanak. Sőt, az is elképzelhető, hogy egyesek lemondanak az italvásárlásokról annak érdekében, hogy például húst tehessenek az asztalra. Eközben a drágulás alapanyagoldalról a borászatokat ugyanúgy érinti, mint a többi élelmiszeripari ágazatot. Elég, ha csak az üvegek, a kartondobozok, a tartályok kimosásához használt lúg vagy a fajélesztő árának jelentős emelkedésére gondolunk. Ugyanez a helyzet a szőlőnél is, ahol a 80-120 forint közötti kilónkénti felvásárlási árak alig változtak az elmúlt években, és ma már nagyon sok termelőnél alig nyújtanak pár tízforintos nyereséget, mert a költségek folyamatosan növekednek. Ha ez így megy tovább, többen kivághatják a szőlőjüket, illetve abbahagyhatják a borászkodást.

A mai helyzetben szükségessé válhat-e az idei termésű borok árának emelése?

Mindenképpen. Sok borászat eddig is egyik évről a másikra működött, ezért az ágazat helyzete tarthatatlanná válna, ha a vállalkozások nem tudnák érvényesíteni többletköltségeiket. A jelenlegi körülmények mindenkit komolyan érintenek, akár kicsi, akár közepes, akár nagy pincészetekről van szó. Ma a boroknál legtöbben legalább 10-15 százalékos áremelést tartanak szükségesnek a gyengülő kereslet ellenére is, de hogy az őszi szüretig még mi történik, megjósolhatatlan. Az alapanyagbeszerzéseknél alig fordul elő olyan eset, hogy a szállítók három napnál tovább tartanának egy-egy árajánlatot. Ez tehát komplex probléma, de gondolom, más ágazatok is ugyanilyen nehézségekkel küzdenek. Szóval nagyon kemény a helyzet, és várhatóan még keményebb lesz.

Bár még az idei szüretig sok van hátra, az Etyek-Budai borvidéken melyek lehetnek azok a kritikus időszakok, amelyek alapvetően meghatározhatják a borminőséget?

A legkritikusabbak a tavaszi fagyok, amelyek nálunk sokszor májusban érkeznek meg. Ha a terméskötődésnél túl sok a csapadék vagy túl hideg van, az szintén terméskiesést okozhat. Sajnos az utóbbi évek mindegyikére igaz, hogy szélsőséges volt az időjárás. Tavaly például az extrém szárazság miatt rendkívül magasra nőzz a savtartalom, amikor pedig megjött a csapadék, a mustfok "szállt el". Ilyentájt azt szoktuk mondani, hogy a szüretig még nagyon sokat kint alszik a szőlő, ezért mindig fohászkodnunk kell azért, hogy áldjon meg minket a Jóisten, és bő legyen a termés.

Várakozásaik szerint fajták és minőség szerint milyen irányban változhat a következő időszakban a magyar borfogyasztás?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy ma már nagyon sok kiváló minőségű bor van. A fajtáink jók, és szinte minden napszaknak, hangulatnak vagy évszaknak megvan a maga bora, így mindenki meg tudja találni a neki megfelelőt. Ezért a fogyasztók a minőséget tartják szem előtt, és ha csalódnak egy termékben, azt többé nem veszik meg. Ez pedig senkinek nem érdeke, hiszen mindenki azt akarja, hogy a vásárlók meg legyenek elégedve, és minél többet vásároljanak boraikból. Én a Nyakas Pincénél optimista vagyok, mivel a mi boraink az élvonalhoz tartoznak, de azért továbbra is tenni kell, hogy a termékeket minél többen megismerhessék. Ágazati szinten sem szabad eltunyulni, és nagyon remélem, hogy ha mindenki kitartóan dolgozik, előbb-utóbb visszatérhet a 25-30 literes fejenkénti éves borfogyasztás is.

Az Etyek-Budai borvidék fajtái közül melyik a személyes kedvence?

Én nagyon kedvelem a rajnai rizlinget és a sauvignon blanc-t. Valahogy olyan ez, mint ahogy az ember minden gyermekét egyformán szereti, de a legmakrancosabbért igazán meg kell szenvednie. A rajnai rizling két hektárjával nálunk a fajták között a legkisebb, a sauvignon blanc pedig a legmakrancosabb, szőlészeti és borászati szempontból egyaránt. De azt is fantasztikusnak tartom, hogy a Nyakas Pincészetnél a Menádok borcsalád 2017-ben megszületett, és ide négy bortétel is bekerült. A borászkodásban az a jó, hogy nagyon kevés olyan szakma van, ahol minden évben meg lehet újulni, de a miénk ilyen.

(Címlapkép és interjúképek - Stiller Ákos)

CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
KONFERENCIA
Agrárszektor Konferencia 2022
Jubilál a hazai agrárium hagyományos, év végi csúcsrendezvénye
EZT OLVASTAD MÁR?