Egyre többen vizsgálják meg vásárláskor az élelmiszerek csomagolásán található tápértéktáblázatot, hogy ellenőrizzék a termékek energiatartalmát, valamint cukor- vagy fehérjearányát. Az Európai Unió szigorúan előírja, hogy ezeken a termékeken milyen adatokat és milyen formában kell megjeleníteni. Kötelező feltüntetni az energiaértéket, a zsír-, a telített zsírsav-, a szénhidrát-, a cukor-, a fehérje- és a sótartalmat. Az objektív összehasonlíthatóság érdekében ezeket az értékeket mindig 100 grammra vagy 100 milliliterre vetítve kell megadni, amit a gyártók önkéntesen kiegészíthetnek adagonként megadott értékekkel is.

A szakértők hangsúlyozzák, hogy a tápértéktáblázatot érdemes a maga teljességében vizsgálni, ahelyett, hogy csupán egyetlen összetevőre koncentrálnánk. Egy alacsony cukortartalmú termék energiatartalma ettől még lehet magas, míg egy fehérjében gazdag élelmiszer nem feltétlenül felel meg minden táplálkozási célnak. A csomagoláson lévő referencia-beviteli értékek (RI) hasznos támpontot nyújtanak az átlagos felnőttek napi szükségletéhez képest, ám az egyéni igények az életkortól és az életmódtól függően jelentősen eltérhetnek.

Bár sokan azt feltételezik, hogy a feltüntetett számok kivétel nélkül laboratóriumi mérésekből származnak, a jogszabályok megengedik a receptúraalapú számítások vagy a megbízható szakmai adatbázisok alkalmazását is. A csomagoláson szereplő értékeknek azonban minden esetben hűen kell tükrözniük a termék valós összetételét.

A Laborhírek portálnak nyilatkozó J.S. Hamilton Hungária szakértői rámutattak arra, hogy a laboratóriumi vizsgálatok jelentik a legbiztosabb módszert a címkén szereplő adatok igazolására, az új termékek fejlesztésére, valamint a hatósági ellenőrzésekre való felkészülésre. A mérések pontosan meghatározzák a makrotápanyagok, továbbá szükség esetén a vitaminok és az ásványi anyagok mennyiségét is. A laboratóriumi tapasztalatok alapján az ellenőrzések során feltárt hiányosságok többsége nem magából az élelmiszerből, hanem a helytelen címkézésből adódik. Egy hibás számításból eredő adat vagy a nem megfelelő formátum akár hatósági szankciókat is vonhat maga után. Bár az objektív laboratóriumi mérések kulcsszerepet játszanak a megfelelőség igazolásában, a jogszabályok betartásáért és a tápértékadatok pontosságáért az élelmiszer-vállalkozó viseli az elsődleges felelősséget.