2050-re az előrejelzések szerint 10 milliárd ember él majd a Földön. A várható élelmezési gondok miatt a kutatók minden számba jöhető alternatív fehérjeforrást megvizsgálnak (a rovarokat is). A legnagyobb ökológiai lábnyomot a marhatartás hagyja hátra. Akkora területen, amekkorán 4 gramm marhús előállítható, 100 gramm ezzel azonos fehérje- és kalóriaértékű, növényi eredetű táplálékot lehetne megtermelni. 96 grammnyi táplálék tehát a táplálkozás módjából eredő veszteség a kutatók szerint. Hasonló logika mentén a sertéshús esetében 90 százalékos a pocséklás mértéke, a tejtermelésben 75, a csirkehússal 50 százalékos a veszteség, a tojástermelés révén pedig a megtermelhető élelem 40 százalékáról mondunk le. Ha az USA-ban áttérnének az emberek a vegán életmódra, azzal további 350 millió ember élelmezése oldódna meg.

MTI Fotó: Bugány János

A számítások a mezőgazdasági termelés jelenlegi színvonalával kalkulálnak, a termelékenység növekedését nem veszik figyelembe. A tanulmányt más okokból is érte kritika. Marhatartók azonnal a kutatók szemére vetették, hogy a számítások a hasznosított szántóföldre vonatkoztak, holott a legelő marhák a gabonatermelésre alkalmatlan területeket hasznosítják, nem akadályozzák a malomipari alapanyagok termelését. A FAO adatai szerint általánosságban 2,8 kg gabonából állítanak elő a kérődzők egy kilónyi húst, míg az abrakfogyasztóknak 3,2 kg-ra van ehhez szükségük. Ha azonban a fehérje szűkítjük a kérdést, akkor a szarvasmarha pusztán 0,6 kg növényi eredetű fehérjéből készít 1 kg tej- és húsfehérjét, ami élettanilag kedvezőbb is az ember számára.

Összességében nem tűnik indokoltnak az állattatást a növénytermesztéssel szembe állítani, konkurenseként kezelni. A FAO megemlíti: a növénytermesztésnek vannak olyan melléktermékei, amelyeket kifejezetten az állatok hasznosítanak. Nem szabad elfeledkezni az állatok ürülékéről sem, ami hozzájárul a talajok szervesanyag-tartalmának növeléséhez. Sokkal egyszerűbb, azonnal megoldandó feladat az, hogy a megtermelt élelmiszer 30-40 százaléka ne romoljon meg már a fogyasztóig elvezető úton. A másik hiányosság a vásárlók nevelése: csökkenteni kell a kidobott élelem mennyiségét is. A legnagyobb tartalékok pillanatnyilag ebben vannak, amikor az emberiség élelmiszer-ellátásáról beszélünk.