A méhek és más beporzó fajok rendkívül fontos szerepet játszanak a legtöbb szárazföldi ökoszisztémában, így többek között a mezőgazdaságban is. Egyre több vizsgálat számol be a beporzó rovarok drasztikus csökkenéséről, melynek egyik oka táplálékforrásaik elérhetőségének beszűkülése. Az idegenhonos fajok erőteljes terjedése, azaz az invázió a biodiverzitás-csökkenés öt legfontosabb oka közé tartozik, ezért is jött létre az ÖK vezetésével az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratóriumon belül az Invázióbiológiai Divízió, ahol az invázió komplex hatásait vizsgálják a kutatók.

Ahol az inváziós növényfajok megjelennek és terjedni képesek, elborítják, elözönlik az adott területet, ott a diverzitás csökken, az élőhelyek homogénebbé válnak. Sok esetben leuralják a virágkínálatot is, ezzel a velük kompatibilis egyes beporzó fajokat is segítik, míg mások táplálékforrásait kiszorítják a tájból. Összességében elmondható, hogy az inváziós növényfajok jelentős, ám tulajdonságaik mentén sok esetben egymástól eltérő hatással bírnak az őshonos növényzetre és a beporzó rovarokra is - írja az ELKH közleményében.

Durva, mire jöttek rá a kutatók a beporzókkal kapcsolatban: ettől leesik az állad

A kutatók kiderítették, nem csak méhek, hanem denevérek, madarak, gyíkok és egyéb állatok is részt vesznek a növények beporzásában.

A kutatás eredményei alapján a növényi inváziónak nincs egyetemleges hatása, néhány általános mintázatot kivéve szinte minden vizsgált ökológiai indikátor esetében vannak eltérések az egyes inváziós növényfajok között. A legfontosabb mondanivaló talán éppen az, hogy ahány inváziós növényfaj, és azoknak ahány tulajdonsága, annyiféle hatásuk lehet az elözönlött növény-beporzó közösségekre. A három publikáció kiemelendő eredményei, hogy az inváziós növényfajok borítási aránya erősen befolyásolja a megmaradó őshonos vegetáció borítási arányát, összetételét, diverzitását és többek között a magasságát is.

Ahogy az inváziós növényfaj szorítja ki az őshonos növényeket egy adott területről, úgy a területen egyre kevesebb marad meg az eredeti, illetve a potenciális közösségekből. Az évelő inváziós növényfajoknak az egyéves fejlődésű fajokéhoz képest még erősebb a negatív hatása a virágkínálatra és a beporzókra. Ez valószínűleg az erőteljesebb elözönlési képességeiknek, domináns voltuknak, eltérő növekedési és virágzási stratégiájuknak, valamint a későbbi szukcessziós fázisban lévő élőhelyeken való jelenlétüknek köszönhető. Az időbeliség rendkívül fontos a növény-beporzó rendszerekben.

Kemény kijelentést tett Áder János: erős dolgot mondott a Föld kizsigereléséről

A volt köztársasági elnök szerint az utóbbi kétszáz év emberi tevékenysége szó szerint kizsigereli a Földet.

Az elözönlött területek hasonlóan működnek, mint a repce- vagy napraforgótáblák: virágzásuk alatt igen jelentős mennyiségű táplálékot nyújtanak az épp ott és akkor jelen lévő - az inváziós növények virágaival kompatibilis - beporzó rovaroknak, míg a virágzásukon kívüli időszakban ezek a területek rendkívül szegények beporzótáplálékban. Ugyanis ahol az inváziós növényfajok megjelennek, ott előbb-utóbb uralkodóvá válnak. Az adott területet az év jelentős részében zöld növénytömegükkel beborítják, de csak rövid ideig virágoznak. Ebből sejthető, amit a vizsgálatok is alátámasztottak, hogy az év nagy részében a természetközeli területeken több és változatosabb a táplálékkínálat. Az inváziós növényfajok virágát és a vadméhek jellemző tulajdonságait összehasonlítva is találtak fontos és érdekes összefüggéseket. Így például két mély virággal rendelkező inváziós faj esetén több hosszú nyelvű és egyben nagyobb testméretű méhet, míg egy sekély virágú faj esetén több kisebb testméretű méhet találtak az elözönlött területek beporzóközösségeiben.

Ez a virágok és beporzóik közti erős méretbeli meghatározottságra utal, ami azt jelenti, hogy egy adott tulajdonság inváziója (például ha az inváziós növénynek mély virágai vannak) befolyásolja az elözönlött területen fennmaradni képes rovarközösség tulajdonságait (azaz csak azok a hosszú nyelvű beporzók maradnak meg, amelyek képesek a mély virágokból táplálkozni). A (fél)természetes élőhelyek megfelelő természetvédelmi kezelése és az inváziós növényfajok elleni eredményes fellépés a beporzók védelme szempontjából is fontos, ugyanakkor egyes inváziós növények fontos táplálékot szolgáltathatnak a beporzó rovaroknak. Így az egységes irtásuk helyett inváziós fajonként, lokalitásonként és adott helyzetenként javasolt mérlegelni, hogy mi a legjobb megoldás.

Ez ijesztő: nagy a baj, nem is gondolnád, milyen halat találtak Magyarországon

A hévízi lefolyóban már évek óta akvaristák által kihelyezett trópusi, egzotikus, inváziósnak számító halak vették át az uralmat.

Például érdemes lenne megpróbálni úgy harcolni a növényi invázió ellen, hogy közben az olykor védett beporzó rovarok táplálékigényét is figyelembe vesszük. Az inváziós növények irtására fordított költségek egy részét megfelelő alternatív táplálékforrásra lehetne fordítani, például úgy, hogy az elözönlött területeket őshonos magkeverékekkel felülvetik. A befolyásoló tényezők és a hatások összességében komplexek és egymásba ágyazottak ezekben a rendszerekben, ezért a részletes folyamatok, a fajok közti pontos kapcsolatok és a természetvédelmi megoldások feltárásához még számos további, részletekbe menő vizsgálatra lenne szükség.