A Kárpát-medence területére minden ősszel több mint 250 ezer vadlúd érkezik az eurázsiai tundrák felől, hogy nálunk töltsék el a téli hónapokat. Bár legismertebb éjszakázóhelyük kétségtelenül a tatai Öreg-tó, kisebb-nagyobb csapataikkal a Hortobágyon, a Kiskunsági szikes tavakon és halastavakon, a Dinnyési Fertőn, a Kis-Balatonnál, a Fertő-tavon, Kardoskúton, a szegedi Fehér-tavon vagy a Tömörkény melletti Csaj-tavon is lehet találkozni. Idén azonban több helyen csak a megszokott állomány töredéke jelent meg, így múlt héten a számlálást végző szakemberek egyes térségekben még ezres nagyságrendű csapatokról sem tudtak beszámolni – mondta el az Agrárszektornak Csonka Péter, a Tatai Vadlúd Sokadalom főszervezője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Gerecsei Természetvédelmi Tájegység vezetője.

Az alacsonyabb egyedszám egyik magyarázata az lehet, hogy az Alföld mellett már a Dunántúlon is komoly problémák jelentkeznek a kukoricatermesztésnél, így viszonylag kevés a vadludak egyik kedvenc táplálkozóhelyét jelentő kukoricatarló.

Az őszi időszakban a ludak a kukoricaszemek fogyasztását helyezik előtérbe, nagyjából a karácsony utáni időszakban szoktak átállni a legelésre. Vannak is már olyan gazdák, akik ezt figyelembe véve karácsonyig meghagyják a kukoricatarlókat, hogy legyen a madaraknak hol táplálkozniuk, hiszen ezzel el tudják vonzani a ludakat az őszi vetésű gabonákról. A tavalyi évhez hasonlóan azonban a kukorica idén is gyenge volt, sőt sok területet már jóval előbb besilóztak, vagy már elvégezték a tárcsázásokat és a szántást, úgyhogy idén viszonylag kevés kukoricatarló maradt, ahol a ludak táplálkozni tudnának.

Kihúzták alóluk a dugót

Amint azt Csonka Péter az Agrárszektornak elmondta, idén az aszály következményein túl más is történt, ami aggasztotta őket a vadludakkal és az Öreg-tavon megjelenő további vízimadarakkal kapcsolatban és kis híján veszélyeztette a Vadlúd Sokadalom sikerét.

A tatai Öreg-tónak eléggé változatos a hasznosítása. Ott vannak a vízi sportok, az árvízvédelmi funkció, a várfal védelme, a halászat és a természetvédelem is, tehát nagyjából ez az ötös fogat dominál abban, hogy meghatározzuk az Öreg-tavon zajló folyamatokat. 2025-ben ugyanakkor kettő fontos eseménynek ad teret Tata városa november utolsó napjaiban: a 25. Tatai Vadlúd Sokadalomnak és a Ramsari Városok 4. Kerekasztal konferenciájának. Ennek kapcsán még tavaly javasoltuk az érintetteknek, hogy térjünk el az érvényben lévő vízjogi üzemrendtől és november végéig ne engedjék le a tavat a mínusz 95 centiméteres szintre, azaz maradjon el a mélyapasztás.

Amint azt a szakértő tudtunkra adta, ez a döntés nagyban segítette volna, hogy a tatai Öreg-tavon "ne csak" a vadludak számára legyenek idális életkörülmények a Tatai Vadlúd Sokadalom és a Ramsari Városok Világtalálkozója idején, hanem a tavon gyülekező récék, vöcskök, bukók számára is. A madarak alól azonban minden próbálkozás ellenére mégiscsak kihúzták a dugót, így sokuk kénytelen volt a környékbeli halastó rendszerekre vagy esetleg a Dunára átmenni – magyarázta Csonka Péter. És mivel a leeresztett Öreg-tó esetében minden 5 centiméternyi vízeresztésnek különös jelentősége van, annak is megvolt a veszélye, hogy az észak felől újonnan érkező vadlúdcsapatok esetleg alkalmatlannak ítélik a tavat a maradásra és egész egyszerűen túlrepülnek Magyarországon, főként úgy, hogy kellő mennyiségű és minőségű táplálékot sem láthatnak a közelben.

Ám miközben a feketeöves rajongók komolyan azon aggódtak, hogy az idei rendezvény neve talán végül Vadlúd Kevesedelem lesz, a madarak szerencsére kitartottak, sőt a Kárpát-medencébe folyamatosan beáramló újabb csapatoknak hála létszámuk még nőtt is.

Átrendeződik a vadludak vonulása 

Csonka Péter az Agrárszektornak arról is beszélt, hogy bár jelenleg az Öreg-tavon éjszakázó vadludak túlnyomó többsége nagy lilik, ez nem volt mindig így. A nyugati országrészben két évtizeddel ezelőttig még inkább a nyugat-szibériai tundrákról érkező tundraludakkal lehetett találkozni, így a tavon telelő vadludak mintegy 70 százalékát is ez a faj adta. Sajnos azonban mára ez a faj is a ritkaság kategóriába került: egyszer, még a szezon legelején tizennyolc példány volt belőlük a maximum, azóta viszont csak egy-egy példány került elő.

Azt azonban nehéz megmondani, hogy ezt a drasztikus változást a populáció csökkenése okozza, vagy "pusztán" annyi, hogy a klímaváltozás miatt átrendeződött a faj vonulási útvonala.

Magyarországon szerencsés helyzetben vagyunk, mert a természetvédelemben dolgozók között szép számmal vannak jó szemű madarászok is, azaz a munkatársaink pontosan meg tudják határozni a jelen lévő madárfajokat. Északon, például Lengyelország és Németország területén viszont elsődlegesen nem a természetvédelem végzi a számolásokat, hanem a vadászok, akiknél azonban a fajismeret sajnos nem annyira erős. Mi tehát főleg abból tudunk következtetni arra, hogy milyen volt az idei szaporulat, hogy látjuk a tömegben a fiatalok arányát. A nagy lilikre azt lehet mondani, hogy sajnos tavaly is elég gyenge volt a fiatalok aránya és eddig idén is gyengének mutatkozik. Valószínű tehát, hogy a tundralúdnál is lehet valamilyen szintű állománycsökkenés is, de egyértelműen nehéz kijelenteni.

Csonka Péter hozzátette: bár a klímaváltozás és a tájhasználat változása kétségtelenül negatívan hat a vadludak jelenlétére, arra szerencsére egyelőre semmi nem utal, hogy a madárinfluenza komolyabban érintetné őket. A magyar természetvédelmi szakemberek folyamatosan végzik a mintavételezést a szakhatóságokkal, illetve kapcsolatban vannak egymással és a területen gazdálkodókkal, így azonnal észlelnék, ha a madarak tüneteket produkálnának, vagy ha tömeges elhullásuk jelei mutatkoznának.