Dienes György elmondta, hogy bár az emberek az esővíz és csapadékvíz kifejezéseket ugyan gyakran egymás szinonimájaként használják, van azonban közöttük egy fontos különbség: a csapadék a légkörből a felszínre jutó folyékony vagy szilárd víz különböző formáit jelenti. Ezek közül csak az egyik az eső, vagyis: minden eső csapadék, de nem minden csapadék eső.

A szakember kiemelte, a különbség elsősorban fogalmi, a műszaki tervezésnél azonban már az számít igazán, honnan érkezik az összegyűjtött víz, milyen szennyeződések kerülhetnek bele, és mire szeretnénk később felhasználni. Egy tetőre hulló eső, illetve az ott megolvadó hó ugyanabba az elvezető rendszerbe kerülhet, de az összegyűjtött víz minőségét a tető anyaga, a környezeti szennyeződések és az előszűrés módja is befolyásolja.

Az esővíz-hasznosításnál ezért elsősorban az épületek megfelelő tetőfelületeiről összegyűjthető vízzel kell foglalkozni. Ez elvezethető, szűrhető és tárolható, majd megfelelő műszaki rendszerrel olyan fogyasztási helyekre juttatható, ahol nincs szükség ivóvíz-minőségre.

Dienes György beszélt arról is, hogy a pontos elnevezéseknél érdemes egy gyakori szóhasználatot is helyretenni: az esővizet nem „újrahasznosítja”, hanem hasznosítja az ember, ugyanis az újrahasználat azt jelentené, hogy egy már egyszer felhasznált vizet - például szürkevizet - kezelnek és használnak fel ismét. Az esővíz-hasznosító rendszer ezzel szemben az égből érkező csapadékot gyűjti össze, tárolja és juttatja el olyan felhasználási helyekre, ahol nincs szükség ivóvíz-minőségre. Az „esővíz újrahasznosítása” kifejezés ezért - bár a köznyelvben, sőt olykor szakmai szövegekben is előfordul - félrevezető: helyesen esővíz-hasznosításról kell beszélni - fogalmazott a vízgépészeti szakember.

Szürkevíz, feketevíz, szennyvíz - itt kezdődik az igazi fogalmi keveredés

Az egyik leggyakoribb tévedés, hogy sokan összekeverik az esővizet és a szürkevizet. A szürkevíz a már egyszer használt vizet jelenti, jellemzően tisztálkodásból, fürdésből, zuhanyozásból vagy mosásból származik, és nem tartalmaz WC-ből származó fekáliás szennyeződést. Éppen ezért megfelelő kezelés után bizonyos célokra újra felhasználható. A feketevíz ezzel szemben a WC-használathoz kapcsolódó, fekáliával és vizelettel szennyezett víz. A két kategória elkülönítésének nagyon is gyakorlati oka van: más a szennyezettségük, más egészségügyi kockázatot jelentenek, ezért a kezelésük és lehetséges újrahasználatuk sem azonos.

Mindkettő elvezet bennünket a szennyvíz tágabb fogalmához. A szennyvíz nem egyetlen homogén „vízfajta”: különböző eredetű és szennyezettségű vízáramok tartozhatnak ide. És még a tisztított szennyvíz sem automatikusan ugyanaz, mint az újrahasználatra előkészített víz: az utóbbinál a kezelés célja éppen az, hogy a vizet egy meghatározott új felhasználás követelményeinek megfelelővé tegyék.

Ezért szakmailag pontatlan az esővíz-hasznosító rendszereket „szürkevizes rendszernek” nevezni. Dienes György mérnök szakmai előadásaiban többször is felhívta a figyelmet arra, hogy ezzel a fogalmi keveredéssel még szakmai környezetben is találkozni lehet.

Ivóvíz és tűzivíz: a minőség és a rendeltetés sem ugyanaz

Az ivóvíz az emberi fogyasztásra szánt vizet jelenti, amelynek előállításához és a fogyasztókhoz történő biztonságos eljuttatásához komoly infrastruktúrára van szükség. Ráadásul az ivóvíz egyben a leggyakrabban ellenőrzött élelmiszer is, rendkívül szigorú minőségi követelményeknek megfelelnie - tette hozzá a szakember

A tűzivíz ezzel szemben elsősorban a víz rendeltetését jelöli: olyan vízkészletről beszélünk, amely megfelelő mennyiségben és módon tűzoltási célra rendelkezésre áll. Ez származhat akár az ivóvízhálózatból is, de külön tűzivíz-tározóból szintén biztosítható. A „tűzivíz” elnevezés tehát önmagában nem jelenti azt, hogy a víz ivóvíz-minőségű - és azt sem, hogy feltétlenül nem az. A döntő különbség itt nem a víz eredete, hanem az, hogy milyen célra és milyen követelmények szerint biztosítják.

A különböző „víznevek” ezért nem mindig ugyanazt a tulajdonságot írják le: van, amelyik a víz eredetére, más a minőségére vagy szennyezettségére, megint más pedig a felhasználás céljára utal.

Ha nem minden víz egyforma, miért használunk mindenre ivóvizet?

A fogalmi tisztázás ezen a ponton válik nagyon is gyakorlati kérdéssé. Dienes György egy 2020-as szakmai előadásában bemutatott számítása szerint egy ember napi vízhasználatából 25-40 liter mehet el WC-öblítésre, további 15-20 liter mosásra. Ez évente csak erre a két célra hozzávetőleg 14,6-21,9 köbméter vizet jelent személyenként.

Egy másik, ugyanebben az előadásban bemutatott háztartási megoszlás szerint a teljes vízfelhasználás 25%-a WC-öblítéshez, 19%-a mosáshoz, míg mindössze 4%-a iváshoz és főzéshez kapcsolódott.

A konkrét arány természetesen háztartásonként és fogyasztási szokások szerint változhat, a nagyságrend azonban jól mutatja a mérnöki kérdés lényegét: valóban minden feladathoz ivóvíz-minőségű vízre van szükség? Az esővíz a megfelelő rendszerben például WC-öblítésre, takarításra, öntözésre és - megfelelő feltételek mellett - mosásra is hasznosítható. Utóbbinál további előny, hogy az esővíz lágy: alacsony ásványianyag-tartalma miatt egyáltalán nincs szükség vízlágyításra!

A szürkevíz újrahasználása már más műszaki kérdés. Mivel egyszer használt vízről van szó, számít, honnan származik, milyen szennyeződéseket tartalmaz, hogyan kezeljük és mire akarjuk újra felhasználni. Attól tehát, hogy az esővíz és a kezelt szürkevíz bizonyos esetekben ugyanazt az ivóvíz-felhasználást válthatja ki, még nem válnak ugyanazzá a vízzé.

Mennyi ivóvizet lehet megtakarítani?

Dienes György számításai szerint egy megfelelően méretezett és üzemeltetett esővíz-hasznosító rendszerrel egy háztartás ivóvíz-felhasználásának több mint a fele (akár 60%-a) is kiváltható lehet. A tényleges megtakarítás természetesen függ a rendelkezésre álló tetőfelülettől és csapadéktól, a tároló méretétől, valamint attól, mire és mennyi vizet használunk.

Az esővíz-hasznosítás egyik legfontosabb célja az, hogy az ivóvizet ténylegesen ivóvízként használjuk fel, és ne a WC-n húzzuk le. A fogalmak nem önmagukért fontosak. Ha tudjuk, milyen víz áll rendelkezésünkre, azt is jobban meg tudjuk ítélni, milyen célra és milyen feltételekkel használható

- fogalmazott a szakember.

Ehhez pedig nemcsak technológia kell. Dienes György szakmai előadásaiban, valamint szakcikkeiben évek óta hangsúlyozza a szemléletváltás, az oktatás, a szabványok ismerete és az egységes szakmai terminológia fontosságát is. A HYDROKING szakemberei azt is kiemelik, hogy az esővíz-hasznosításra nem egy-egy berendezés, hanem komplett vízgépészeti rendszerként kell tekinteni: a víz összegyűjtésétől és szűrésétől a megfelelő bevezetlsen, tároláson, túlfolyáson és szivattyúzáson át egészen addig, hogy a víz biztonságosan eljusson a felhasználási helyekre.