A KSH elemzése szerint a mezőgazdaság ugyan a GDP mindössze 3,2 százalékát adja, de a hazai gazdasági és társadalmi struktúrában továbbra is kulcsszerepet játszik. A 2022-es történelmi aszály után 2023-ban kiugró termésátlagokat regisztráltak, ami az alacsony bázis miatt 68,5 százalékos növekedést eredményezett az ágazat hozzáadott értékében. A számok mögött azonban a kiszámíthatatlanság áll, a gabonatermesztés hullámvasút-szerű teljesítménye egyértelműen jelzi, hogy az időjárási szélsőségekhez való alkalmazkodás élet-halál kérdés a magyar agrárium számára.
Egyre több víz tűnik el: lassan a kiszáradás fenyeget minket?
A Központi Statisztikai Hivatal számai alapján 1985 és 2023 között a kukorica rendelkezik ugyan a legmagasabb hozammal, átlagosan 5,8 tonnával hektáronként, de ezzel együtt messze a legnagyobb ingadozást is mutatja. A júniusi és júliusi forróság, illetve a májusi hőmérséklet-emelkedés drasztikusan visszaveti a termést, ahogyan a hosszabb csapadékmentes időszakok is. 2022-ben a kukorica átlagos hozama gyakorlatilag a felére zuhant vissza az előző évhez képest, ami súlyos hatással volt az ország élelmiszer-ellátására és exportképességére. Az árpa szintén volatilis terményt mutat, ami érzékenységét jelzi a szélsőségekkel szemben, míg a napraforgó közepes kockázatot hordoz, a szárazságot mérsékelten tűri, ugyanakkor a hőhullámok esetén gyorsan csökken a hozam.
A búza lehet a legmegbízhatóbb növény a földeken
A búza ezzel szemben kiegyensúlyozottabb képet mutat. Az őszi búza 4,5 tonnás hektáronkénti átlaghozama ugyan alacsonyabb a kukoricánál, de stabilitása miatt sokkal megbízhatóbb. A hosszabb, csapadékmentes időszakok és a nyári forróság kevésbé befolyásolják, így olyan biztonsági tényezőt jelent a hazai vetésszerkezetben, amely a klímaváltozás korában felértékelődik. A napraforgó és az árpa köztes helyet foglalnak el, de a magyar gabonatermesztés jövőjének alapját továbbra is a búza jelentheti.
A klímaváltozás azonban nem kizárólag az időjárásról szól. A talajvízszint drasztikus csökkenése, az erózió és az elsivatagosodás hosszú távon a termőföldek eltűnéséhez vezethet. A Duna–Tisza közi homokhátság már most is kritikus helyzetben van: az évi 450–500 milliméter csapadék nem biztosít elegendő vizet a fenntartható gazdálkodáshoz. Ez nemcsak a terméshozamok visszaesését okozza, hanem a biodiverzitás csökkenésével és az élelmezésbiztonság megingásával is fenyeget.
Túl sok a kérdőjel: ez a növény lehet a magyar termelők mentőöve?
A 2022-es aszály rávilágított a biztosítási rendszerek fontosságára is. Bár a mezőgazdasági biztosítások aránya nem számottevő a teljes biztosítási piacon, a növénybiztosítások 2023-ban a díjbevétel több mint 90 százalékát tették ki. A gazdák számára a támogatott konstrukciók jelentették a túlélés kulcsát, fedezetet adtak a fagy, a jégeső, az aszály és más károk ellen. Az állatbiztosítások és erdőbiztosítások ugyan csak töredékét képviselik a piacnak, de az elmúlt évek eseményei bizonyították, hogy minden kockázatkezelési eszköz felértékelődik a klímaváltozás korában.
Ahogy az Agrárszektor korábbi cikkében olvasható, a 2022 óta sűrűbben jelentkező időjárási szélsőségek miatt egyre több kérdés vetődik fel a szántóföldi növénytermesztés jövedelmezősége kapcsán, különösen Békés, Bács-Kiskun, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar vármegye rendkívüli aszálynak kitett részein. Bár sok gazdálkodó még mindig görcsösen ragaszkodik a korábban megszokott, ám korántsem ugyanúgy teljesítő fajtákhoz, szerencsére tapasztalható egy olyan trend is, mely szerint egyre többen teszik le a voksukat a biztosabb eredményt ígérő kalászos kultúrák mellett.
Ennek következtében az őszi árpa vetésterülete esetében idén is várható valamennyi növekedés, az őszi búza esetében pedig többen egyenesen arra számítanak, hogy a magyarországi vetésterület még az 1 millió hektárt is meghaladhatja. Az őszi árpatermesztés egyik rákfenéje az volt, hogy a szeptember végi vetés a klímaváltozás és egyéb paraméterek miatt még mindig magas hőmérsékletekkel párosult, ami maga után vonta, hogy a vírusok vektoraként szolgáló szúró-szívó kártevők elérték és meg is betegítették a frissen kelő kultúrákat. Ennek kivédése érdekében egyre több nemesítőház hoz már Magyarországra olyan minősített fajtákat, amelyek ez ellen már genetikai védelemmel és vírusrezisztenciával rendelkeznek, és jelentősebb védekezés nélkül is képesek ellenállni a vírusvektorok által okozott fertőzéseknek.
Nincs több idő: ha így megy tovább, a gazdák tehetetlenek lesznek a földeken
Egyre több gazda alkalmaz drónokat, talaj- és növényszenzorokat, illetve fordul a precíziós gazdálkodás felé. Az öntözés fejlesztése pedig nemcsak lehetőség, hanem szükségszerűség, hiszen a jövőben a csapadékhiányos időszakok válnak a megszokottá. Nem véletlen, hogy azok a termelők, akiket a legnagyobb károk értek, nagyobb arányban vezettek be talajmegőrző technológiákat, mint azok, akik kevésbé sérültek a szélsőséges években.
A kukorica ugyan a legnagyobb termést ígéri, de kiszámíthatatlansága súlyos kockázatot jelent. A búza stabilabb alapot biztosít, de a jövőben csak akkor maradhat meghatározó növény, ha a gazdák képesek lesznek alkalmazkodni a klímaváltozás új realitásaihoz. A diverzifikáció, a biztosítási rendszerek bővítése, az öntözés fejlesztése és a precíziós gazdálkodás nem javaslatok, hanem a túlélés feltételei.
