Erdődi Imre Hajdúhadház és Hajdúdorog térségében, több település határának találkozásánál gazdálkodik, mintegy 60 hektáron. A növénytermesztésben többek között kukoricát, lucernát és napraforgót termelnek, a növények pedig nemcsak értékesítésre szolgálnak, hiszen a gazdaság jelentős állatállományt is fenntart. A négyszáz anyajuh takarmányozásában ugyanis komoly szerepe van a saját területeken megtermelt növényeknek. Az elmúlt évek időjárása azonban egyre nehezebb helyzetet teremt, az idei aszály pedig már a gazdaság valamennyi ágazatában érezteti a hatását. Erdődi Imre szerint ma már nem egy-egy kedvezőtlen időjárási esemény okoz problémát, hanem az, hogy tartósan kevés a víz, és ez alapjaiban változtatja meg a gazdálkodás feltételeit.
Itt működik a generációváltás: így csinálja a több száz hektáros borsodi gazda
A vízhiány mértékét jól mutatja, hogy a gazdaság területén található kutaknál is jelentős változás következett be az elmúlt évtizedekben. A gazda felidézése szerint 2010 környékén még olyan időszakok voltak, amikor a mélyebb fekvésű területeken található ásott kutakból könnyedén lehetett vizet húzni. Mostanra azonban az egyik ilyen kútnál mintegy öt méterrel lejjebb került a vízszint. A térségben ráadásul a homokosabb, gyengébb vízgazdálkodású területek eleve érzékenyebbek a csapadékhiányra. A juhászat számára különösen komoly gondot jelent, hogy a legelők egyre kevesebb takarmányt képesek biztosítani. Erdődi Imre szerint a területek ma már sok helyen egyszerűen porzanak, így a négyszáz anyajuhot csak rövid ideig tudják megfelelően legeltetni. Tavasszal még körülbelül egy hónapig volt lehetőség érdemi legeltetésre, ezt követően azonban egyre nagyobb szerepet kapott a kiegészítő takarmányozás. A juhok napi szinten mintegy 3–3,5 mázsa szemes terményt fogyasztanak, ami önmagában is jelentős költséget jelent, különösen akkor, amikor a saját takarmány előállítása is nehezebbé válik.
Az idei szénatermelés sem alakult kedvezően. A gazdaságban korábban saját maguknak termelték meg a szükséges szénát, idén azonban nem sikerült megfelelő mennyiséget betakarítaniuk, így a tavalyi készletekre kell támaszkodniuk. Ez egy állattartó gazdaság számára különösen nehéz helyzet, hiszen a takarmányozási költségek akkor is jelentkeznek, amikor a saját termelésből származó készletek már nem elegendőek. A gyenge legelő és a kevés széna így egyszerre növeli a költségeket és teszi kiszolgáltatottabbá a gazdaságot.
Porzik a legelő. Tavasszal még egy hónapig tudtak legelni a juhok, utána már etetni kellett őket. Most az idén szénát sem sikerült úgy előállítanunk, ahogy kellett volna, úgyhogy a tavalyi takarmányból kell gazdálkodnunk. Kegyetlen rossz a helyzet
– fogalmazott az Agrárszektornak Erdődi Imre.
A juhászat jövedelmezőségét közben a bárányárak alakulása sem segíti. A gazda szerint az elmúlt időszakban több olyan piaci és állategészségügyi hatás is érte az ágazatot, amely végül közvetlenül a termelői árakban jelent meg. A száj- és körömfájás miatt is érezhetően csökkent a bárányokért kapott összeg, most pedig az árfolyam alakulása okoz újabb problémát. Mivel a bárányárakat euróban számolják, a forint árfolyamának változása közvetlenül befolyásolja, hogy a termelő végül mennyit kap kézhez. Eközben az állattartás nem igazodnak automatikusan az árbevételhez. Erdődi Imre szerint a gazdaságban komolyan felmerült, hogy csökkenteni kell a juhok számát, noha az állattartás feltételeinek kialakítására az elmúlt években jelentős összegeket fordítottak. A terület nagy részét bekerítették, a szükséges infrastruktúrát is kiépítették, vagyis nem egy olyan állományról van szó, amelytől könnyű lenne egyik napról a másikra megválni. Ugyanakkor a gazdaság eredményessége egyre nagyobb nyomás alatt van, és ha a takarmányköltségek továbbra is magasak maradnak, miközben az értékesítési árak nem emelkednek megfelelő ütemben, akkor az állomány csökkentése reális lehetőségként jelenik meg.
Elárulta a magyar gazda: így lehet garantáltan toxinmentes a kukorica
Már megfordult a fejemben, hogy valahogy csökkenteni kell az állományt. Nem nagyon akarnánk abbahagyni, mert minden a birkára épült, a terület nagy része be van kerítve, a villanyt is kivittük, rengeteget költöttünk rá. De lehet, hogy csökkenteni fogunk, mert egyre nehezebb kigazdálkodni az állomány fenntartásának költségeit.
A juhászat helyzetét tovább nehezíti, hogy egyre kevesebb az olyan szakember, aki valóban ért ezekhez az állatokhoz. A gazda szerint klasszikus értelemben talán nem is a munkaerőhiány a legnagyobb probléma, hanem a megfelelő szakmai tudás hiánya. A juhászat ugyanis olyan ágazat, amelyben a gyakorlati tapasztalatnak kiemelt szerepe van. Az állatok viselkedését, kondícióját, életkorát és egészségi állapotát nem lehet pusztán adminisztratív ismeretekből megítélni, ehhez hosszú évek alatt megszerzett gyakorlati tudásra van szükség. A gazda szerint azonban az idősebb juhászok lassan eltűnnek a szakmából, az utánpótlás pedig nagyon korlátozott.
Ez a probléma különösen azért súlyos, mert a juhászat napi szintű, folyamatos odafigyelést igényel. Ha egy gazdaságban nincs olyan ember, aki megfelelően ért az állatokhoz, akkor az állomány fenntartása is kockázatossá válik. Erdődi Imre szerint Hajdúdorog környékén is egyre kevesebb az olyan gazdaság, ahol a következő generáció továbbviszi a juhászatot. Ahol nincs családon belüli utánpótlás, ott sok esetben az állomány értékesítése marad az egyetlen lehetőség. A gazda szerint a fiatalokat elsősorban az tartja távol az állattenyésztéstől, hogy nem látják benne a kiszámítható jövedelmet. Miközben az állatokkal minden nap foglalkozni kell, az ágazat jövedelmezősége erősen függ az időjárástól, a takarmányáraktól, az állategészségügyi helyzettől és a felvásárlási áraktól. Egy fiatal gazda számára ezért sokkal nehezebb vonzó életpályát kínálni, mint egy olyan ágazatban, ahol kevésbé folyamatos a munkavégzés és kiszámíthatóbb a bevétel.
Ki fogja ezt csinálni 5-10 év múlva? Durván visszaüthet a munkaerőhiány itthon
A gazda szerint éppen ezért egyre sürgetőbb lenne az öntözés lehetőségének megteremtése. A gazdaság környezetében olyan területek is vannak, amelyek természetvédelmi, illetve Natura 2000-es korlátozások alá esnek, ezért az öntözéshez szükséges beruházások megvalósítása nem egyszerű. Erdődi Imre szerint elképzelésük és akár a szükséges saját forrásuk is lenne egy olyan technológiához, amely megoldaná az öntözés kérdését, a jelenlegi szabályozási környezet azonban komoly akadályokat jelent.
A víz mond meg mindent. Ha lesz víz, akkor lehet termelni, lehet állatot tartani. Mi ezt akarjuk csinálni, de ahhoz kell a lehetőség is. Öntözni szeretnénk, van elképzelésünk és lenne hozzá anyagi háttér is, csak a szabályozás miatt nagyon nehéz megvalósítani.
Erdődi Imre szerint a következő 5–10 évben ezért nem is elsősorban az lesz a kérdés, hogy milyen technológiát használnak a gazdák, vagy melyik növényfajta kerül a földbe, hanem az, hogy mennyire sikerül a vizet helyben tartani és a gazdaságok számára hozzáférhetővé tenni. A tartós aszály ugyanis veszélyezteti a terméshozamokat, a takarmányellátást és az állattartás jövedelmezőségét. Ha pedig nincs elegendő víz, annak hatása végül minden gazdasági döntésben megjelenik.
