Még szeptember 15-ig jelentkezhet rangos agrárdíjainkra!
A Portfolio Csoport idén 14. alkalommal rendezi meg az Agrárszektor Konferenciát, amelynek keretében immár 12. alkalommal adjuk át rangos agrárdíjainkat.
Tizenegy kategóriában várjuk a pályázatokat és jelöléseket, köztük az idén először meghirdetett Portfolio agrároktatásért díjra is. A díjakkal a hazai agrárium kiemelkedő szakmai teljesítményeit, innovációit és életműveit ismerjük el, a nyertesekről rangos szakmai zsűri dönt. Jelentkezési határidő: 2026. szeptember 15.
Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) 2024. őszi országos felmérése kevés híján 21,2 ezer méhészetet és több mint 1,15 millió méhcsaládot rögzített. Ezek a számok első pillantásra erős és virágzó ágazat képét mutatják, azonban a legtöbb méhész kis vagy közepes gazdaságot működtet, és önállóan értékesít. Egyenként kevesebb mézet tudnak kínálni, és kisebb tárgyalási erőt képviselnek, mint a nagyobb vevők. Emiatt nehezebben érnek el jobb árat és kiszámítható feltételeket. Ez idővel nemcsak a méhészek megélhetését, hanem a szakma jövőjét is veszélyezteti. Ha a fiatalok nem látnak biztos megélhetést a méhészetben, kevesebben vállalják egy működő gazdaság átvételét - olvasható a Mézerdő Méhészet közleményében.
Sorra tűnnek el a méhek Magyarországon: egyre kevesebb a kaptár
Sok termelő, kevés piaci erő
A legtöbb méhész a mézet jellemzően feldolgozás, üvegezés, címkézés, bolti értékesítés nélkül, nagy tételben adja el a mézfelvásárlóknak. A széttöredezett piacon azonban a sok, egymástól függetlenül értékesítő méhész külön-külön nehezen tud jobb árat és kedvezőbb feltételeket kialkudni, hiszen sokuknak nincs is elegendő pénze, eszköze vagy kereskedelmi kapcsolata ahhoz, hogy saját maga vállalja - egyebek mellett - az üvegezést és a márkaépítést. Emiatt gyakran el kell fogadniuk az éppen kínált, jobbára kedvezőtlen felvásárlási árat, amely mellett egyre nehezebb jövedelmezően működtetni és fejleszteni a méhészetüket.
Súlyos veszélyben a magyar méz: végleg tönkremehet a hazai ágazat?
Ennek a tétje jóval nagyobb, mint elsőre gondolnánk. A magyar méhészet jelentős része családokon belül, évtizedek alatt felhalmozott gyakorlati tudásra épül: mikor és hová érdemes telepíteni a méheket, hogyan változik a virágzás, miként előzhetők meg a betegségek. Ha a szakma nem kínál kiszámítható megélhetést, és nem történik meg a generációváltás, az évtizedek alatt felhalmozott tudás a méhészetekkel együtt tűnhet el. A működő méhészetek számának tartós csökkenése pedig hosszabb távon a mezőgazdasági és természeti beporzás biztonságát is gyengítheti.
Ha sorra szűnnek meg a méhészetek, nemcsak magyar mézből lesz kevesebb. Az általuk fenntartott méhcsaládokkal együtt beporzó méhek milliói tűnhetnek el a tájból. A méhészek megélhetése ezért nem csupán egy szakma belügye: a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés és a természetes élővilág jövőjéről is szól
- jelezték a Mézerdő Méhészet alapítói.
Új típusú, önkéntes szövetkezetekre lenne szükség
A „termelőszövetkezet” szó sokakban érthetően a korábbi rendszer rossz emlékeit idézi fel. A méhészet javaslata ezért világos garanciákkal határolódik el attól: nem lenne kötelező tagság, közös tulajdonba adott méhállomány. Minden méhész megtartaná a saját kaptárait, eszközeit, szakmai önállóságát és - ha van - a saját márkáját. A közös szervezet csak ott lépne be, ahol az egyedül működő gazdaság ma méretéből adódóan hátrányban van.
Az önkéntes szövetkezetek helyben vennék át azokat a feladatokat, amelyeket egy kisebb méhészet egyedül nehezen vagy túl drágán tud megoldani. Összegyűjtenék, bevizsgálnák és értékesítésre előkészítenék a tagok mézét. A regionális szervezetek közös országos vállalkozása tárgyalna a nagyobb vevőkkel, szervezné az exportot és építené a közös magyar márkát. Ennek a vállalkozásnak maguk a csatlakozó méhészek lennének a tulajdonosai.
A rendszer nem vezetne be kötelező felvásárlási árat. A méhész a szövetkezetnek átadott méz után előleget kapna. Az értékesítést követően a közös költségek, valamint a méz mennyisége és minősége alapján végleg elszámolnának vele. A saját márkájáról sem kellene lemondania. Az összefogás célja az lenne, hogy a méhészek nagyobb mennyiséget tudjanak kínálni, és jobb feltételekről tárgyalhassanak.
A program az idős és a fiatal méhészeket is összekapcsolná. A pályakezdők tapasztalt mentoroktól tanulhatnának, és segítséget kaphatnának egy működő méhészet átvételéhez. Így nemcsak a kaptárak és az eszközök, hanem az évtizedek alatt felhalmozott szakmai tudás is továbbadható lenne. A javaslat azt is szeretné elérni, hogy amikor egy gazdálkodó kifejezetten méhcsaládokat kér a növényei beporzásához, a méhész ezért külön díjazást kaphasson. A beporzás így nem láthatatlanul elvégzett többletmunka, hanem elismert és megfizetett szolgáltatás lenne.
Feladják a harcot a magyar méhészek: már nem éri meg küzdeniük
Országos bevezetés előtt három régióban próbálnák ki a rendszert
A Mézerdő Facebook-közösségével is megosztotta a kezdeményezést, a teljes szakmai anyagot pedig eljuttatta az Agrárminisztériumhoz. A 27 oldalas dokumentum bemutatja a magyar méhészet legfontosabb problémáit, több sikeres külföldi példát és a javasolt új szövetkezeti rendszer működését. Jogszabálytervezetet is tartalmaz, de nem kész törvénynek szánják: a célja, hogy elindítson egy szakmai és társadalmi vitát.
A Mézerdő első lépésként 120 napos egyeztetést javasol az ágazat szereplőivel és a döntéshozókkal. Ezt követően 2027-ben három különböző adottságú régióban próbálnák ki az új rendszert. A részt vevő méhészek valódi piaci körülmények között tesztelhetnék a közös működést, így még az országos bevezetés előtt kiderülne, mi működik jól, és min kell változtatni.
Az ötéves országos program becsült fejlesztési költsége 17,7-22,5 milliárd forint lenne. Ez nem a Mézerdő számára igényelt támogatás, hanem a teljes rendszer kiépítésének előzetes költségbecslése. A programot részben állami és uniós forrásokból, részben a tagok hozzájárulásából és piaci finanszírozásból valósítanák meg. Ahol lehet, a már működő laborokat, feldolgozókat és csomagolóüzemeket vonnák be, új létesítmény csak akkor épülne, ha a meglévő kapacitás nem elegendő. Az állam feladata a világos szabályok megalkotása és a közpénzek felhasználásának ellenőrzése lenne. Az üzleti döntéseket azonban nem az állam, hanem a szövetkezethez csatlakozó méhészek hoznák meg.
A szövetkezet számunkra nem cél, hanem eszköz. Arra való, hogy a méhész úgy maradhasson önálló, hogy közben ne maradjon egyedül a piacon. A javaslatunk akkor ér valamit, ha a méhészek, a szakmai szervezetek, a feldolgozók és az állam közösen tesztelik, javítják, majd számonkérhető szabályok között működtetik
- fogalmaztak a kezdeményezők.
A Mézerdő azt szeretné, hogy a magyar méhészet helyzete ne csak válságok és rendkívüli káresemények idején kerüljön a közbeszédbe. A kezdeményezés célja egy olyan, több éven át követhető megoldás kialakítása, amely egyszerre javítja a termelők alkupozícióját, segíti a fiatalok belépését, megőrzi a felhalmozott tudást, és erősíti a magyar méz iránti fogyasztói bizalmat.
