Itt az ideje gatyába rázni az élelmiszeripart Magyarországon

Itt az ideje gatyába rázni az élelmiszeripart Magyarországon

A magyar élelmiszeriparral kapcsolatban kettős érzelmeink lehetnek, hiszen mondhatni, hogy egy stabil, válságálló és valóban stratégiai ágazatról van szó, ugyanakkor versenyképesség és jövedelemtermelő képesség terén komoly lemaradásban van az európai versenytársakhoz képest. Giczi Gergely, az Agrármarketing Centrum ügyvezető helyettese az Agrárszektornak elmondta, hogy előre kellene lépnünk abban, hogy minél több olyan tőkeerős és exportképes magyar nagy cégünk legyen, akiknél az exporthoz szükséges kompetenciák erősek, és az exportpiacokon is értelmezhető volumenben képesek termelni. Kiemelte, hogy a Vidékfejlesztési Program keretein belül az élelmiszeripar fejlesztésére nagyságrendileg 800 milliárd forint lesz elérhető a ciklusban, amit, ha jól használnak fel, akkor végre végbe mehet az a modernizáció, ami 30 éve várat magára. Ez egy történelmi lehetőség arra, hogy „gatyába rázzák” a magyar élelmiszeripart, és létrejöjjenek azok a modern technológiával termelő, hatékony, versenyképes üzemméretű vállalkozások, amik aztán tartósan a magyar önellátás és export alappillérei lehetnek.

Közeleg a tavasz meghatározó agrárgazdasági eseménye: Agrárium 2024 konferencia, március 19., Kecskemét

Előad többek között Nagy István, Kulik Zoltán, Andréka Tamás, Győrffy Balázs, Éder Tamás, Hadászi László, Ruck János, és még sokan mások.

Kistermelőknek, őstermekőknek és fiatal gazdáknak 50% kedvezményt biztosítunk!

NAK szaktanácsadók és kamarai tagok pedig 35% kedvezményben részesülhetnek!

Az elmúlt idők nehézségei senkit és semmit, így az élelmiszeripart sem kerülték el, sőt. A problémák ellenére hogyan tud versenyképes maradni ez az ágazat Magyarországon?

Először is érdemes tisztázni, hogy most a szavakon túl is bebizonyosodott, hogy az élelmiszeripar stratégiai ágazat. Az önellátás képessége mindent felülíró szempont lett a világban, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy az Egyesült Arab Emirátusok minden korábbi logikát felülírva több százmilliárd dollárt fektet a következő években a feldolgozóiparába - a sivatag közepén. Magyarország ilyen szempontból úgy gondolom, hogy jól áll, a magyar gazdatársadalom és az élelmiszeripar is kiállta a próbát, a válságot, a csődhullám hála az Égnek, elmaradt. Ráadásul egy olyan időszakot éltünk át, amikor három év alatt három válság zúdult ránk. A koronavírus megrengette a szektort, két évig nagyon nehéz pályán kellett bizonyítani, de soha egy pillanatra sem forgott veszélyben a magyar élelmiszer-ellátás, sőt exportra is megtermeltük a magunkét, az élelmiszer-gazdaság 3,5 milliárd euróval járul hozzá a külkereskedelmi egyenlegünk aktívumához. A versenyképesség kulcskérdés, nemcsak az élelmiszeriparban, minden más szektorban is. Az, hogy ezt hogyan tudjuk megőrizni, de még inkább tovább javítani, ez a fő kérdés.

Természetesen mindannyiunknak a hatékonyság, az üzemméretek, az exportpromóció kiemelt szerepe jut eszünkbe, de mindezek mellett sok más tényező is a versenyképesség része. Ilyen például a tudás. Vannak olyan kompetenciák, amelyek az exportképességhez elengedhetetlenek: földrajzi, geopolitikai ismeretek, nyelvtudás, nemzetközi szakmai tájékozottság a logisztika, a finanszírozás, a biztosítások terén, de ugyanúgy kell az agilitás, a nyitottság, a jó kommunikáció. Úgy tapasztalom, hogy minden ágazatban lehet sikeres céget építeni, nem feltétlenül kell azt megörökölni. Igenis lehet ügyesen tudást szerezni, tőkét bevonni, befektetőt találni, megvannak erre is a jó példák. A nagyobb múlttal rendelkező cégek esetében sürgető a digitalizáció, az ipar 4.0-s megoldások alkalmazása, az innovációs képesség erősítése termék és technológia szintjén egyaránt.

Egyre több nívós külföldi eseményen vannak jelen a magyar élelmiszerek, a Hungarian Food Business Program is ezt próbálja elősegíteni. Ezekkel kapcsolatban eddig milyen visszajelzések jöttek?

Az Agrármarketing Centrum talán legfontosabb tevékenysége az exportfejlesztés. Az energiáink nagy részét erre fordítjuk idén is. A Hungarian Food Business Program magában foglalja az exportélénkítést célzó valamennyi tevékenységünket. Évente jellemzően 10-12 nemzetközi professzionális kiállításon tudunk részt venni, ezekre mintegy 150-200 magyar céget viszünk magunkkal, lehetőséget biztosítva nekik arra, hogy a piaci árhoz képest lényegesen olcsóbban és jobb körülmények között megjelenjenek, tárgyalhassanak, bemutathassák a termékeiket, új partnereket szerezhessek, a meglévőkkel pedig tovább építhessék a kapcsolatot. Ami a nóvuma a programnak, az egy online exportkatalógus, ami valós időben, egységes, digitalizált formában tartalmazza a magyar élelmiszeripari kínálatot. Ez a 2021-es OMÉK-on nagyon szépen elindult és azóta is fejlődik, már 170 magyar cég  közel 2000 terméke szerepel benne. Lényege, hogy a külföldi beszerzők is regisztrálhatnak a rendszerbe, így közvetlenül egymásra tudnak találni a magyar gyártókkal. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, hiánypótlónak bizonyul a szoftver és a mögötte rejlő munka.

Ha elérjük a 250 hazai gyártót, akkor úgy gondolom, hogy az igazán exportképes vállalatokkal nagyjából megvagyunk. Szerencsére jönnek velünk a „nagyok” is, mert látják a lehetőséget a Food Business Programban. Szükség is van az új piacokra, mert a magyar élelmiszeripari export nagyon Európa-fókuszú, 95 százalékban itt találnak gazdára a termékeink, ugyanakkor az igazi növekedési potenciál Európán kívül van véleményünk szerint. Olyan országokat, jellemzően ázsiai, közel-keleti, észak-afrikai piacokat célzunk most meg, ahol a népesedési folyamatok és/vagy a gazdasági növekedés számai új lehetőségeket nyitnak számunkra. A világ rendkívül dinamikus változásban van, az nyer, aki gyorsan cselekszik.

Hazai kampányokból sincsen hiány, a halfogyasztástól kezdve, a gyümölcsökön és a tejtermékeken át, a mangalicáig és a sertésig, rengeteg élelmiszert próbálnak meg népszerűsíteni. Ezek hatására hogyan változtak a fogyasztói szokások Magyarországon?

A belföldi promóciónk termékpálya-kampányokban öltenek testet. Az élelmiszeripar azon ágazatai mellett állunk ott belföldi kampányokkal, amelyekben a legnagyobb hazai termelési volumen realizálódik. Ilyen a sertés-, vagy a baromfifogyasztás népszerűsítése, a tej és tejtermék-, illetve gyümölcságazat. Egy külön program keretében a halfogyasztást is népszerűsítjük. Általánosságban megfigyelhető, hogy azokon a termékpályákon, ahol megjelenik a kampány, ott a fogyasztás is emelkedik. A sertés esetében például 10 év kampány eredményeképpen 10 kg/fő/év a fogyasztás növekménye, 23-ról 33 kilogrammra sikerült emelnünk, ezzel pedig utolértük, sőt, meg is haladjuk az uniós átlagot. A halfogyasztás esetében is rá tudtunk emelni mintegy 1,5 kg-ot az átlagos fogyasztási adatra, pedig komoly sztereotípiákat kellett leküzdenünk. 

Kampányaink kettős célt szolgálnak, a fogyasztás ösztönzésén túl edukatív céljuk is van. Igyekszünk a vásárlói döntéseket támogatni, a társadalomban az egészségtudatosságot erősíteni, a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet támogatva, picit szakmaibb szemmel. Ha kell, dietetikust is bevonva, a kommunikációban a megfelelő véleményvezéreket használva arra törekszünk, hogy a társadalomban az utóbbi időben talán kissé szélsőségessé vált fogyasztási szokások egy picit tompuljanak.

Miben lehetnek különlegesek egy külföldi fogyasztó vagy akár egy egész ország számára a magyar termékek? Mi szól amellett, hogy ezeket vásárolják meg?

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a magyar termékek kiválóak. A magyar termőföldünk remek minőségű, a gazdák szakértelme, az alkalmazott agrártechnológia szintén jó és folyamatosan fejlődik. A növénytermesztéssel, állattenyésztéssel kapcsolatos előírások az EU-ban kellően szigorúak, sőt, néha talán túlságosan is azok. Magyarországon az élelmiszer-biztonság is nagyon magas színvonalú a Nébih munkájának köszönhetően, ezért aki magyar élelmiszert vásárol, az biztosan jó döntést hoz, biztonságban érezheti magát és a családját.  

Fontos kiemelni, hogy Magyarország tiltja a génmódosított növények belföldi termesztésbe vonását, ezt egyébként, Európában talán egyedülálló módon az Alaptörvény is tartalmazza. Élelmiszeriparunk nagymértékben támaszkodik a Magyarországon megtermelt alapanyagokra, ebből fakadóan idehaza nagy biztonság mellett előállított élelmiszerekről beszélhetünk.  A magyar élelmiszer tehát mindig jó választás, határon innen és túl egyaránt. Ezt az üzenetet visszük magunkkal szerte a világban.

Ha már világpiac… Melyik termékcsoportokat exportáljuk a legnagyobb mennyiségben?

Fontos rögzíteni, hogy az exportszerkezetben még mindig az alapanyagexportunk a meghatározó. Az élelmiszer-gazdaság exportjának mintegy kétharmad része még mindig inkább alapanyagokhoz köthető, mint például a gabona, az olajos magvak, a húsfélék, vagy az élő állat. Fontos és sokszor ismételt cél, hogy a hazai feldolgozottságot erősítsük, és a termékeket minél magasabb feldolgozottsági szinten értékesítsük. A gabonafélék, tej és tejtermékek, hús, húskészítmények exportja kifejezetten erős, növényi olajok esetében szintén nagy a kivitelünk, de a szeszes italok, üdítőitalok gyártása is jelentős. A külkereskedelmünket tekintve jellemzően a szomszédos országok és Németország a legfontosabb exportpartnereink. A top öt célpiac Románia, Németország, Szlovákia, Olaszország és Ausztria. De az élmezőnyben ott van még többek között Lengyelország, Horvátország, Csehország és Franciaország, vagy éppen Hollandia is a partnereink között.

Említettük, hogy több mint 95 százalékban Európában talál piacra a magyar élelmiszerexport, ez okoz egy komoly kitettséget. Nyilvánvalóan ennek az egyik oka az áruk szabad áramlásából fakadó gyakorlati egyszerűség, hiszen tulajdonképpen egy belső piacon értékesítünk, de a logisztikai logika is sok esetben csak ezt teszi lehetővé. Ugyanakkor feltétlenül szükséges ezt diverzifikálni, mert a piaci potenciál nem Európában van. A jelenlegi háborús eredetű válság jellemzően Európa válsága. Ha megnézzük a világot, Európa jelenlegi gondjai jórészt nincsenek a problématérképen. Európára stagnálás, vagy alacsony növekedés vár, mindemellett jóléti kontinens, ahol már amúgy is jellemző a túlfogyasztás, a legtöbb országban a társadalom alsóbb rétegei is vásárlóképesek. Ebből következően a mennyiségi előrelépés a magyar export számára Európában nehézkes, legalábbis középtávon mindenképpen. Ezért aztán nekünk most az alternatív piacokat kell megkeresni.

Ha a jelenlegi exportpiaci potenciált összevetjük azzal, hogy a most kezdődő uniós ciklusban milyen fejlesztési források állnak rendelkezésre a magyar élelmiszer-gazdaság fejlesztésére, akkor azt látjuk, hogy sürgősen cselekedni kell. A Vidékfejlesztési Programban több mint 7000 milliárd forint, dedikáltan az élelmiszeripar fejlesztésére 800 milliárd forint lesz a ciklusban. Ezeknek a fejlesztéseknek értelemszerűen lesz egy mennyiségi és egy minőségi többlethozama. Ha ezek a beruházások aktiválódnak, akkor ott többet és/vagy jobbat fognak tudni gyártani. Az a többlet, ami így kijön a magyar élelmiszeriparból, a magyar és európai piacon valószínűleg igen nehézkesen talál gazdára. Ezt levezetni óriási feladat, ehhez elsősorban délre és keletre kell nyitni a beszerzői kapcsolataink fejlesztésével. Ha megnézzük azt a globális tendenciát, hogy a kontinensek megoszlásában hogyan mozog az élelmiszer, azt látjuk, hogy Észak- és Dél-Amerika, valamint Európa túltermel, jellemzően exportál, Afrika és Ázsia pedig importál. Persze, az országok között nagy különbségek vannak, de, ha kontinentális szinten nézzük, akkor nyugatról keletre mozog az áru. A népesedési folyamatban ugyanez az irány, Délkelet-Ázsia és Afrika egyes országai népesednek döbbenetes tempóban, míg Japán, Ausztrália, Európa, Észak-Amerika inkább stagnál vagy csökken. Adja magát, hogy merre kell nyitni.

Miben kellene fejlődnünk az exportot tekintve?

Nagyon fontos és aktuális kérdés! Fel kell keltenünk a magyar élelmiszeripari cégek vezetőiben azt a vágyat, hogy megismerjenek távoli országokat is. Lehet, hogy elsőre sokaknak idegennek hangzik például egy vietnami, vagy dél-koreai piac, de a mai világban már nincs elérhetetlen ország. A másik fontos dolog, hogy meg kell ismerni és a hazai gyártásba kell csatornázni a beazonosított igényeket. Szükséges a magyar karakter, de ha kell, változtatnunk kell összetételben, ízvilágban, csomagolásban ahhoz, hogy egy új piacra léphessünk.

Olvasni kell a trendeket, lehetőleg minél korábban azonosítani azokat, hogy versenyelőnyt érhessünk el. Tudunk kell, hogy melyik versenybe érdemes beszállni és melyikbe nem, ugyanis jelentős költségvonzattal és erőfeszítéssel jár egy-egy új piac meghódítása. Kellenek a megfelelő csatornák, közvetítők, a diplomácia ahhoz, hogy ajtót nyissanak, ehhez nem árt némi leleményesség. Sokszor tíz-húsz, vagy még több azonosított üzleti lehetőségből jó, ha egy sikerrel jár, ezt el kell tudni viselni. Keresni kell az újat, a kihívást, ki kell mozdulni a bejáratott csatornákból. Ha úgy alakul, meg kell tanulni egy új nyelvet. De mindenekelőtt ki kell aknázni az állami társaságok által nyújtott anyagi és tudásbeli támogatást, bíztatunk is minden hazai gyártót, hogy vegyen részt a Hungarian Food Business Programban!

EZ IS ÉRDEKELHET

Nem túlzás azt mondani, hogy igencsak beszűkült a magyarok táplálkozása. A legtöbben baromfi -és sertéshúson kívül például nem is nagyon fogyasztanak más húsféléket, és ez más élelmiszerek esetében is igaz. Ennek mi lehet az oka, és hogyan lehetne elérni azt, hogy a lehető legváltozatosabban, színesebben táplálkozzanak itthon a családok? 

Én pozitív tendenciát láttam az elmúlt időszakban erre vonatkozóan, mert a reálbérek érezhetően emelkedtek, és milliók tudtak kitörni a hónapról hónapra élés csapdájából. Megjelent náluk a szabadon elkölthető jövedelem, és ez folyamatosan nőtt is. Ez azért is fontos, mert amikor elmegy vásárolni egy alsó-középosztálybeli család, már nem feltétlenül mindenben csak az árat nézi. A magyar még mindig egy árérzékeny piac, de már közel sem annyira, mint régen. Az elmúlt 10 évben volt egy kedvező tendencia, széles rétegek elkezdtek egészségtudatosan táplálkozni, próbálták a zöldség-gyümölcsöt nagyobb arányban a vásárlásaikba bevinni, a húsokat diverzifikálni, nyitottak az új receptek, új elkészítési módok irányába.

A halkampányunk eredményként például 1,5 kilóval sikerült felemelni az egy főre eső fogyasztást, pedig a magyar nem egy halevő nemzet európai összevetésben. Kedvező tendenciák indultak el, és nagyon rosszkor jött ez az inflációs hullám, elsősorban a koronavírus-járvány utáni helyreállás kínálati sokkja, aztán a háború miatt. Durva inflációs nyomás van, és ez pontosan ezt a folyamatot akasztja meg. Megint azt látjuk, hogy az emberek az alapvető szükségletek felé mozdulnak el, és lefelé vásárolnak. Keresik az olcsóbb variációkat vagy helyettesítő termékeket, és ez nem tesz jót ennek a pozitív folyamatnak. A boltok forgalmi adatai alapján a zöldség-gyümölcs kereslete esik vissza leginkább, valamint a tej és tejtermékeké. A kampányaink célja, hogy minél sokszínűbben minél többféle élelmiszert vagy alapanyagot mutassunk be, kiemelve azok pozitív élettani hatásait, az adott ágazat gazdasági szerepét. Az, hogy egy évben 6-8 fogyasztásösztönző kampányt meg tudunk szervezni, és le tudunk bonyolítani, színesíti a magyar társadalom fogyasztási szokásait. Ezt folytatjuk tovább, viszont egy ilyen inflációs környezetben, amikor sokunknak bizony kikerekedik a szeme egy-egy termék árát látva a boltban, némileg módosítani kell az üzeneten. Ez az évünk arról fog szólni, hogy az eddig elért eredményeinket megtartsuk, és esetleg olyan alternatívákat kínáljunk, akár receptötletekkel, séfeket, influenszereket bevonva, ami a megugró árak mellett is kellően változatos táplálkozást tesz lehetővé. Az AMC nagyon fontos küldetése, hogy ezt itthon elérjük, a táplálkozásunk vegyessé, egészségessé váljon.

Az élelmiszer-drágulás volt valamilyen hatással az exportra és az importra?

Export és import mindig együtt van jelen, ennek az aránya a kérdés. Itt jól állunk, jóval többet exportálunk, mint importálunk. A magyar élelmiszer-gazdaságnak az exporttöbblete nagyjából 3,5 milliárd euró, kivitelünk 10,5 milliárd, a behozatal pedig 7 milliárd körüli, tehát a szektor nagymértékben járul hozzá az ország külkereskedelmi mérlegének a pozitivitásához. Földrengésszerű változást nem látok ebben most sem. Az élelmiszerek drágulása általános jelenség, az okai az inputokban, azon belül is elsősorban az energiában keresendőek.

EZ IS ÉRDEKELHET

A családokat is nagyon megviselték az elmúlt évek nehézségei, ráadásul egy elképesztő élelmiszer-drágulást is kaptak a nyakukba. A tapasztalataik szerint mennyire változtak a fogyasztói szokások?

A vásárlásszám nagyjából stagnál, nincs kevesebb vásárló a boltokban, mert enni mindenkinek kell. Ugyanakkor a vásárolt mennyiség kevesebb. A zöldség-gyümölcsből, tejből, tejtermékekből szignifikánsan kevesebbet vásárolnak az emberek. Érdekes módon az alkoholnál, dohánytermékeknél ez sokkal kevésbé jellemző. Van két szélső érték, az alapvető élelmiszereket meg kell vásárolni, de a prémium termékkörben sincs csökkenés. A kettő között azonban megfigyelhető egy nagyobb csökkenés. Olcsóbb márkát, vagy saját márkás termékeket, helyettesítő termékeket vásárolunk. Jól megfigyelhető az ársapkás termékek felé történő elmozdulás, ezek 2,5-3-szoros forgalmat is generálhatnak a korábbiakhoz képest. Ennek nyilván van piactorzító hatása, ugyanakkor az emberek azt érzik, hogy legalább a legalapvetőbb szükségletek tekintetében van fölöttük egy védernyő, ami részben kivédi ezt a szokatlan drágulást. Az egy másik kérdés, hogy a többi termék esetében ezt ráépítik-e a láncok.

Viszont van itt egy új jelenség, az utóbbi hetek árcsökkenési versenye, amelyben akár több tíz százalékkal mennek le egyes termékkörökben az árak. Az általános élelmiszer-infláció a legfrissebb adatok szerint 43,5 százalék volt februárban, de vannak olyan termékkategóriák, például a tej, tejtermékek, lisztek, pékáruk, kenyér, tojás, ahol a 70-80 százalékos drágulás sem volt ritka. Most viszont elindultak lefelé az árak. Fontosnak tartom kiemelni, hogy ezek nem egyedi akciók, maximum marketingkommunikációs szinten. Az történik, hogy a csillapodó energiaárak, valamint a csökkenő és egyre inkább beárazott piaci félelmek és kockázatok lehetővé teszik a konszolidációt. A csődhullám elmaradt, az inflációs nyomás elkezdett csökkenni, a korábbi jelentős tartalékoknak köszönhetően nagyobb sérülés nélkül át tudtuk vészelni a legnehezebb időket. Az energiaárak alakulásában még komoly kockázatok vannak erre az évre is, a kereslet azonban szép lassan magára találhat, ezt segíthetik a béremelések. Ugyanakkor fenntartom, hogy a magyar élelmiszeripar jövőbeli piaci terjeszkedésének lehetősége az export irányába mutat.

Hogyan látja jelenleg a magyar élelmiszer helyzetét? Az elmúlt években miben tudott nagyot fejlődni a hazai élelmiszeripar?

Nekem kettős érzéseim vannak. Egyrészt még mindig velünk van a 90-es évek piaci átrendeződése és annak hatása. Elmaradt beruházások, magas külföldi tulajdoni arány, relatív alacsony jövedelmezőség, külföldi kézben tartott kiskereskedelem. Az élelmiszeripar általános modernizációja, digitalizációja, az innovatív gondolkodás megteremtése és az exportképesség jelentős javítása kulcskérdés.  

Előre kellene lépnünk abban, hogy minél több tőkeerős és exportképes magyar nagy cégünk legyen, aki helyből képes az exportra, és nagy termelési volumenben képes dolgozni. Ezek köré aztán termelési integrációk alakíthatók ki, a hozzáadott érték nőhet, ez nyilván a kkv szektornak és a gazdatársadalomnak is egy üdvözlendő jelenség lenne, mert rá tudnának csatlakozni olyan projektekre, amelyekre önállóan esélyük sem lenne. Pozitív viszont, hogy látjuk a célt és annak fedezetét is. Valóban történelmi lehetőség, hogy 7-800 milliárd forint támogatás érkezhet a szektorba néhány év alatt. Ez összesen 1500-2000 milliárd forintnyi megvalósult beruházást is jelenthet. Ha a szektor fel tudja szívni ezt a forrást, akkor végbe mehet az a modernizáció, amit várunk. Szükség van zászlóshajókra, akik külföldön is meghatározó piaci részesedést képesek szerezni, rajtuk keresztül pedig jól jár a teljes hazai értéklánc. A hatékonyság a kulcskérdés, ezt kell szem előtt tartani. A megfelelő helyen a megfelelő méretű beruházásokat végrehajtani, se nagyobbat, se kisebbet. Így nyerhetjük meg a következő évtizedet a szektorban.

EZ IS ÉRDEKELHET

És miben látja a lehetőségeket?

Hogy miben látok potenciált, az elsősorban nem is ágazatspecifikus. Sokkal inkább meg kell találnunk a helyünket a világban. Véleményem szerint egyes cégeink akár a tömegtermelésben is sikeresek lehetnek, ha végre tudják hajtani a hatékony és modern üzemfejlesztést. De a kkv szektornak is jó lehetőségei vannak, akár önállóan, akár a nagyokhoz kapcsolódva. Nekik sok szempontból érdemesebb lehet az úgynevezett réspiaci igényeket kiszolgálni, illetve a trendeket időben leolvasni és ebből versenyelőnyt kovácsolni.  

Amiben további fejlődési lehetőséget látok, az korlátokkal ugyan, de az öntözhető területek nagyságának a növelése, ebből fakadóan a fajlagos terméseredmények növelése, az intenzív kultúrák fejlesztése és területük növelése, üvegházak, illetve a zöldség-gyümölcstermesztés, kertészeti ágazatok és a biogazdálkodás. Elsősorban ezek azok a területek, ahol felárat lehet kérni. A biotermékeknél maradva Nyugat-Európában ez továbbra is egy emelkedő trend. Ha megnézzük egy dán, egy norvég, egy német vagy egy osztrák bolt polcait, ott igen jelentős arányt képviselnek a biotermékek. Ez egy keresleti piac, azaz többet szeretnének vásárolni, mint amennyi van. Összességében úgy látom, ha megvan a kompetencia, a szándék, a tőke, és kellő alázattal és agilitással áll hozzá egy vállalkozó, akkor sikerre lehet vinni az ügyet.

Képek forrása: Stiller Ákos

NEKED AJÁNLJUK
CÍMLAPRÓL AJÁNLJUK
Támogatott tartalom

Heti fókusz: STOP STRESSZ! (x)

A tél végi szokatlanul meleg időjárás után fel kell készülnünk a kora tavaszi fagykárok megjelenésére szántóföldi kultúráinkban is.

Támogatott tartalom

Nagy termőképességű LG kukoricák (x)

Tavaly rég nem látott mélységbe zuhant a kukorica vetésterülete Magyarországon. A VSZT felmérése szerint a vetésterület 746 ezer ha körül alakult a 2023-as évben.

FIZETETT TARTALOM
KONFERENCIA
AgroFuture 2024
Még a legjobb áron!
AgroFood 2024
Még a legjobb áron!
Agrárium 2024
50% kedvezmény kistermelőknek, őstermelőknek és fiatal gazdáknak!
EZT OLVASTAD MÁR?