Hogyha ételt dobunk ki, akkor nemcsak azt az adott tányér spagettit fogjuk a kukába dobni, hanem termőföldet, vizet, emberi erőt és időt, ez a probléma tehát rendkívül összetett
– mondta el az Alapvetés podcast műsorában Lippai Laura, a Maradék nélkül program munkatársa. Hozzátette: a felmérések során azt látják, hogy Magyarországon az elmúlt években 22 százalékkal csökkent az élelmiszerpazarlás mértéke, mostanra viszont ez az ütem megtorpanni látszik.
De vajon hogyan lehet elérni, hogy az emberek valóban változtassanak a fogyasztási és vásárlási szokásaikon? Lippai Laura és Perepelica Kirill szerint ebben rendkívül nagy szerepe van a szemléletformáló programoknak és a kreativitásnak, de azzal is fontos tisztában lenni, hogy mi a különbség a fogyaszthatósági idő és a minőségmegőrzési idő között.
Botrány: a megtermelt élelmiszer harmadát kidobjuk
Az Alapvetés podcast műsorában arról is szó esik, hogy az élelmiszerláncok számára az új digitális megoldások akár a készletkezelésben és az árazásban is segíthetnek, ami szintén segítheti az élelmiszerpazarlás csökkentését. Perepelica Kirill, a Munch társalapítójának meglátása szerint azonban legalább ilyen fontos a kellően szigorú szabályozás és az ösztönzőrendszerek meglétének kérdése.
Nem kell messzire menni: Romániában például meg van adva egy lista, hogy a kiskereskedelemben vagy a vendéglátásban milyen tevékenységek segítik adott esetben az élelmiszerpazarlás csökkentését és ezek közül legalább kettőt alkalmaznia kell a vállalkozónak. Ilyenekre lehet például gondolni, hogy tartós árengedményt adnak zárás előtt vagy adományozzák a megmaradt élelmiszert
– hangsúlyozta Perepelica Kirill.
Ugyanakkor a valódi változás a mindennapokban kezdődik – a vásárlási döntéseinkben, a tárolásban és a főzés során meghozott apró lépésekben. Ha ezekre jobban odafigyelünk, akkor a változás már otthon, a konyhánkban elkezdődhet.
