A vadászatra jogosultak döntően egyesületi formában működnek, jellemzően tőkeszegények és pénzügyi tartalékkal gyakorlatilag nem rendelkeznek - írja a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK). Működésképtelenségük esetén az adott vadászterület hosszú időre vadászatra jogosult nélkül maradhat, ami következtében sem a vadkármegelőzésről, sem a keletkező vadkárok megtérítéséről nem lehet majd gondoskodni. Mindezen túl az afrikai sertéspestis elleni védekezésben a legfőbb feladatként megfogalmazott célkitűzést sem tudja majd elvégezni a vadászatra jogosult.

A kamara tanácsolja, hogy a vadászatra jogosultak alaposan gondolják át, hogy melyek azok a kiadások, ill. költségek, amelyeket - egyéb szankciók nélkül - későbbre halaszthatnak. A külföldi vadászvendégek elmaradásából származó bevételkiesést valahogy pótolni kell, amihez minden rendelkezésre álló eszközt és szóba jöhető lehetőséget érdemes végiggondolni. Az elmaradó külföldi bérvadászok miatti azonnali bevételkiesés bizonyos mértékű pótlását jelentheti a hazai bérvadászok számára történő értékesítés.

A lőttvad-értékesítés jelenlegi helyzete rávilágít arra a jelentős problémára, hogy amennyiben a megszokott felvásárlás megakad, jellemzően nincs más alternatív piac. Ezért különösen fontosnak tartja a kamara a vadhús helyben történő felhasználásának ösztönzését, a helyi (rövid ellátási láncon keresztül történő) értékesítés gyakorlatának kidolgozását.

A túlzott mértékű árengedmények helyett, megfontolandó például az elejteni kívánt őzbakon felül további példány(ok) térítésmentes terítékre hozatalának felajánlása, esetleg speciális csomagok kialakítása (lőtt vad húsának elvitelével, üzekedési időben történő válogató vadászatra visszatérési lehetőséggel stb. Kiemelt feladatként közeledik most a vadkár-megelőzés megtervezése, megszervezése és végrehajtása. Ösztönözni kell valamennyi vadászt, hogy a tavaszi vetések és kelések ideje alatt hatványozottan vegyenek részt a vadkárelhárító, egyéni vadászatokon.

A teljes elemzés itt olvasható.