A Mezőgazdasági, Erdészeti és Halászati Minisztérium adatai alapján a 2025-ös pénzügyi évben (amely 2025 áprilisától 2026 márciusáig tart) mért 37,11 százalékos arány alulmúlta a korábbi, 2020-as költségvetési évben regisztrált 37,15 százalékos negatív rekordot is.

A csökkenés fő kiváltó oka a súlyos belföldi rizshiány és az azt kísérő drasztikus áremelkedés volt, ami a hazai termesztésű gabona fogyasztásának visszaeséséhez, valamint az import felfutásához vezetett; a nagy szupermarketláncok polcaira például kaliforniai rizs került.

A japán kormány célkitűzése szerint 2030-ra 45 százalékra kellene emelni a kalóriaalapú önellátási arányt, ez a mutató azonban – a rizshiánytól függetlenül is – egyre elérhetetlenebbnek tűnik. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a termelésiérték-alapú önellátási ráta 2 százalékponttal, 66 százalékra emelkedett, amit elsősorban a hazai rizs drágulása magyaráz.

A két mutató közötti eltérés módszertani okokra vezethető vissza. A kalóriaalapú önellátási ráta kiszámításakor nem veszik figyelembe az importtakarmánnyal előállított állati termékeket, így az a tényleges hazai termelési kapacitást tükrözi. A termelésiérték-alapú mutató ezzel szemben minden Japánban nevelt állatot hazai termelésként kezel, függetlenül a felhasznált takarmány származásától.

A két érték közötti különbség jól mutatja a szigetország jelentős függőségét a külföldi takarmánybehozataltól.

Japán az egy főre jutó napi kalóriabevitel terén nagymértékben támaszkodik az Egyesült Államokból, Kanadából és Ausztráliából származó importra. Nemzetközi összevetésben Kanada és Ausztrália kalóriaalapú önellátása messze meghaladja a 100 százalékot, amit a csekély népesség és a nagyléptékű gabona-, illetve olajnövény-termesztés tesz lehetővé. Japán ezzel szemben mindkét mutatót tekintve a fejlett országok mezőnyének végén foglal helyet.