2020. január 29. szerda Adél

Hírek - Élelmiszer

Mire mentünk a támogatásokkal? Ezt hozták ki belőle a V4-es országok

Az élelmiszer-gazdaság szerves része a termelés, a feldolgozóipar és a kereskedelem, egyik sem létezhet a másik nélkül, mégis eltérő a termékpályán keletkező jövedelemből való részesedésük. Érdekes módon ez országonként különbözőképpen alakul, attól függően, hogy az adott szektor anyagi ereje, szervezettsége vagy a külföldi tőke aránya mekkora benne. Értékes tanulságokkal szolgált a múlt heti Portfolio Agrárszektor 2019 konferencia élelmiszeripari panelbeszélgetése, ahol a V4-es országokra koncentráltak.
 
 

A múlt heti siófoki Portfolio Agrárszektor 2019 konferencia egyik panelbeszélgetése olyan témákat járt körül, amelyeket egyébként sok tévhit is övez. Az egyik az, hogy a többi V4-es ország jobban támogatja az élelmiszergazdaságát, a másik az, hogy a feldolgozóiparnál csapódik le a termékláncban keletkező jövedelem nagy része. Szó volt a külföldi tőke szerepéről, a nemzetközi versenyről és az egyes szektorok érdekérvényesítő képességéről is. A beszélgetést Éder Tamás, Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke moderálta, előrebocsájtva, hogy a beszélgetés célja az, hogy a termelők jobban értsék az élelmiszeripar helyzetét. A lengyel oldalt Potori Norbert képviselte, aki a NAIK Agrárgazdasági Kutató Intézet Agrárgazdasági Kutatások Igazgatóságának vezetőjeként sokat foglalkozott a lengyel élelmiszeriparral. A magyar oldalt Kapronczai István, az OTP Bank agrárszakértője mutatta be, míg északi szomszédunk helyzetét a szlovák élelmiszeripari kamara igazgatója, Jana Venhartová ismertette.

Kapronczai István

Kapronczai István rögtön az elején leszögezte: az élelmiszer-alapanyagok feldolgozása nemcsak  egy értéknövelési lehetőség, hanem kereskedelmi kényszer is. Mint mondta,

a magyar mezőgazdaság kibocsátását csak akkor van értelme növelni, ha az alapanyagot fel tudjuk dolgozni, mivel egyedül ez képes növelni az exportrádiuszunkat. Egy feldolgozott hústermék messzebbre vihető el, mint az élősertés

-érzékeltette. Jana Venhartová ezzel kapcsolatban nagy hibának nevezte, hogy hazájában a politikusok érzékenyebbek a termelők, mint a feldolgozók problémáira. Ennek eredménye, hogy ma már csak 40 százalék a szlovák termékek aránya a polcokon, míg 2011-ben ez még 50 százalék volt. (Éder Tamás megjegyzi: Magyarországon 65-75 százalékos a hazai termékek aránya a kereskedelemben.) Szlovákia a gyenge élelmiszeripara miatt ki van téve a harmadik országokból érkező importnak, különösen Ukrajnától tartanak. Az ukrán csirke olcsóbban lép be az országba, mint ahogy azt Szlovákiában megtermelni tudják. Aggódnak amiatt is, hogy a Brexit után egy sor élelmiszer, amely nem léphet be Angliába, majd Kelet-Európára szabadul. Félnek az unió tervezett szabadkereskedelmi  egyezményeitől is, mivel az élelmiszeriparuk nem elég versenyképes ehhez a konkurenciaharchoz.

Jana Venhartová

Potori Norbert ennek szöges ellentéteként a lengyel élelmiszeripar sikerének okairól beszélt. Ma a lengyel élelmiszergazdaság kibocsátása az uniós termelés 9 százalékát teszi ki, ezzel a hatodik legnagyobb a közösségen belül. A kibocsátás 26 százalékát adja a húsipar, 12 százalékát a tejipar. A fejlődés gátját képezi, hogy még mindig 1,4 millió mezőgazdasági vállalkozást tartanak nyilván, bár erőteljes a koncentrációs folyamat. A feldolgozás egyes ágai szintén szegmentáltak, különösen a húsfeldolgozás. A tejfeldolgozásban azonban a legnagyobb piaci szereplő részesedése 20 százalékos arányt képvisel. A sikerük titka az uniós csatlakozás előtti felkészülésben keresendő.

A lengyelek a modern feldolgozóipart 2002-2006 között alapozták meg, majd 2007-2013 között is a beruházási források 45 százalékát szívta fel ez az ágazat. A mostani, 2014-2020-as pénzügyi ciklusban is 700 millió euró célozza a feldolgozást.

A külföldi tőke zöldmezős beruházásokat is végrehajtott, és ez a folyamat még ma is zajlik. A legvonzóbb iparáguk az élelmiszeripar, ami annak is köszönhető, hogy ezer kilométeren belül 200 millió fogyasztó érhető el a kereskedelem számára. Erős a marketingjük, leginkább a baromfipiacon, amivel mi keveset foglalkozunk - sorolta Potori a lengyelek erősségeit.

Kapronczai István arról tájékoztatott, hogy Magyarországon viszont egyre kevésbé vonzó ágazat az élelmiszeripar.  A rendszerváltáskor 20-30 százalék volt a külföldi tőke aránya az élelmiszeriparban, ami 2000-re már a jegyzett tőke 63 százalékát tette ki. Ma bő 50 százalék az aránya. Ez nem baj, inkább az a proléma, hogy a kivonuló külföldi tőke helyét nem foglalta el a magyar. Az ágazat összes jegyzett tőkéje ezért 2000 óta csökken. Változnak a fogyasztói szokások is, aminek nagyobb hatása van az élelmiszeriparra, mint a népesség növekedésének. A változó szokásokra csak fejlesztésekkel lehet válaszolni, ehhez azonban tőkére van szükség. A magyar befektetők számára nem túl vonzó a feldolgozás, aminek az az oka, hogy

az erősen támogatott, politikailag is felkarolt alapanyag-termelés és a borzasztóan koncentrált, jó érdekérvényesítő képeséggel rendelkező kereskedelem közé van beszorítva, így kicsi a jövedelemtermelő képessége.

2002-ben, az EU-csatlakozás előtt az összes támogatás 15 százaléka célozta az élelmiszeripart, 2016-ban viszont már csak 1 százaléka. Ebből csak kiseszköz-beszerzésekre futja, nincsenek nagy volumenű beruházások. Ne feledjük, a támogatások egy ágazat hitelképességét is befolyásolják. Ha kevesebb a támogatás, kevesebb a hitel is - mutatott rá Kapronczai a tőkeprobléma másik aspektusára.

Éder Tamás, Kapronczai István, Potori Norbert, Jana Venhartorvá

A szlovák szakember számokon keresztül érzékeltette, hogy ennél sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhet egy ország elhibázott támogatáspolitikával.

Szlovákiában 2019-ben az egész agriszektor mindössze egy millió euró támogatásra számíthatott állami és uniós forrásból, eközben az egy főre eső autógyártásban világelsők vagyunk. Hogy mennyire elhanyagoltuk a feldolgozóipart azt jól érzékelteti, hogy nincs növényi olajfeldolgozónk vagy érdemi zöldség-gyümölcs feldolgozásunk, de gyenge a gabona- és a húsfeldolgozás is."

Az egész szektor nem elég attraktív a befektetésekhez. Szlovákiában is 50 százalék a külföldi tőke aránya az élelmiszeriparban, ezek a vállalkozások annyival fejlettebb technológiával és bérezési lehetőségekkel rendelkeznek, ami borítékolja a szlovák tőkearány folyamatos visszaszorulását az ágazatban.

Potori Norbert megjegyezte: Lengyelországban ágazatonként nagyon eltérő a külföldi tőke aránya. A növényolaj-gyártásban pédául 90 százalékos, a  cukorgyártásban 80 százalékos, a takarmányiparban 50 százalékos (a legnagyobb aránynövekedés itt volt a csatlakozás után) és 20-25 százalékos a húsfeldolgozásban, a zöldség-gyümölcs ágazatban, illetve a tejiparban.

Éder Tamás

Éder Tamás egy másik kényes kérdést is felvetett: vajon hogyan alakul a jövedelem-elosztás a termékpálya mentén? Kapronczai megjegyzi, az sem mindegy, mekkora összegen kell osztozkodni. 2010-től 2018-ig 30 milliárdról 160 milliárd forintra emelkedett a magyar élelmiszeripar kibocsájtása. A feldolgozás az évek során vesztett az osztozkodásban, ennek oka a fentebb említett beszorítottsága a két erős szereplő közé.

A mezőgazdák betéti állománya a 800 milliárd forintot súrolja, ez annyi, mint az éves támogatási összegük. Az élelmiszeriparé viszont csak 160 milliárd forint. Ha a jövedelemtermelő képesség ennyire aránytalan, akkor azzal az egész vertikum veszít

- jegyezte meg a szakember. Jana Venhartová nem tudta megmondani, hogy mekkora jövedelem keletkezik a termékpálya egyes lépcsőfokain, mivel ilyen információ nem áll a kormányzat rendelkezésére. "Attól várok változást, hogy hamarosan már az unió is jelentést vár arról, hogy bizonyos termékeket milyen ráfordítással termelünk meg. Azt reméljük, hogy ez információval fog szolgálni a termékláncban keletkező jövedelmekről is" - mondta.  Éder Tamás hozzátette

a 2021-tól induló uniós ármonitoring-rendszer nemcsak a termékpálya mentén keletkező jövedelem felosztásáról fog informálni, hanem az uniós államok közötti jövedelem-felosztásról is, ami forradalmi jelentősségű lesz.
Potori Norbert

Potori Norbert egy uniós tanulmány révén pontos adatokkal tudott szolgálni arról, hogy Lengyelországban a sertés termékpálya esetén a 2015-17 között keletkezett jövedelem 45 százalékából a termelők részesedtek, 40 százalékot vitt el a kereskedelem, és csak 15 százaléka jutott - az egyébként fejlett - feldolgozásnak. Utalt rá, hogy a franciáknál a feldolgozóipar 25 százalékos arányban birtokolja a termékláncban keletkező jövedelmet, a hollandoknál viszont a kereskedők nagyon erősek: az összes jövedelem 80 százaléka náluk csapódik le. Tehát nagyon eltérő lehet az egyes országokban az egyes szegmensek érdekérvényesítő képessége.

Ezzel kapcsolatban szóba került a termelők horizontális és vertikális szervezettsége is. Lengyelországban a leginkább integrált ágazat a tejipar, a termelés 80 százaléka így zajlik, horizonntális termelői csoportosulások azonban sem ebben, sem más ágazatokban nincsenek. Magyarországon a baromfihús előállítása zajlik a legintegráltabb keretek között, a második a zöldség-gyümölcs ágazat 20 százalékos szervezettséggel - ismertte a magyar helyzetet Kapronczai István. Szlovákiában nem működik az integráció, sem horizontálisan, sem vertikálisan, ezért a kereskedelem felé áramlik a jövedelem legnagyobb része.

A Portfolio Agrárszektor 2019 konferenciáról eddig megjelent cikkeink:

Fotók: Stiller Ákos

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.

    A szakértő szemével

    Támogató:
    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu