A Csendes-óceán középső és keleti térségének időszakos felmelegedésével járó éghajlati jelenség alapjaiban írja át a globális időjárási mintázatokat. A téli hónapokban tetőző folyamat a múltban is súlyos terméskieséseket, élelmiszerhiányt és piaci feszültségeket okozott. A jelenlegi helyzetben a legfőbb változást a modern előrejelzések pontossága jelenti, amelyek révén ma már egészen szűk területekre lebontva azonosíthatók a legnagyobb aszálykockázatnak kitett mezőgazdasági régiók.
Megvan, mire készülhetünk idén nyáron: ami most van, az csak a kezdet
A FAO legújabb, helyenként akár négyzetkilométeres felbontású elemzése pontosan megmutatja, hol fenyegeti leginkább szárazság a szántóföldeket és a legelőket. Az anyag több mint negyven év vegetációs stresszadatait, a korábbi El Niño-időszakok hatásait, valamint nagyfelbontású térinformatikai modellezést ötvöz. A mezőgazdasági aszály kockázata - vagyis amikor a talajnedvesség szintje a növényzet vagy az állatállomány fenntartásához szükséges minimum alá süllyed - a Száhel-övezetben, Dél-Afrikában, Dél- és Délkelet-Ázsiában, valamint Közép-Amerika száraz folyosóján és a Karib-térségben a legmagasabb, ahol az elkövetkező hónapokban a szárazság esélye egyes helyeken az 50 százalékot is meghaladja.
Megvan, milyen nyár jön idén Magyarországon: ez más lehet, mint eddig
Sok térségben a gazdálkodók a rendkívül kevés csapadék, a hőség, a kimerült talajok, a fegyveres konfliktusok és a krónikus éhezés miatt már most is a puszta megélhetésükért küzdenek. Ebben a helyzetben egy mérsékeltebb aszály is katasztrofális következményekkel járhat, ha a vetés vagy a virágzás fázisában sújtja a növényeket, különösen ott, ahol az öntözetlen, csapadékfüggő gazdálkodás dominál, és az állatállomány jelenti a családok egyetlen tőketartalékát. A kockázatokat tovább növelik az emelkedő energia- és műtrágyaárak, a szűkülő állami költségvetések és a nemzetközi segélyek megnyirbálása. Mivel több veszélyeztetett régió is kulcsfontosságú szerepet játszik a globális rizs- és gabonaellátásban, a helyi terméskiesések a világpiaci árakat is felsrófolhatják.
A múltbeli tapasztalatok hűen tükrözik a helyzet súlyát. A Fülöp-szigeteken az 1997-98-as El Niño idején 27 százalékkal esett vissza a rizs- és 44 százalékkal a kukoricatermés, míg a 2015-16-os ciklusban a termésveszteség elérte az 1,48 millió tonnát, ami 327 millió dolláros kárt jelentett. Globális szinten ugyanez az időszak több mint 60 millió embert sodort kilátástalan helyzetbe, és 23 országban összesen 5 milliárd dollár értékű humanitárius segélykérelmet vont maga után.
Rengeteg gazdaság bezárt: végleg feladták itt a harcot a termelők?
A korai figyelmeztetések lehetővé teszik a célzott és időbeni beavatkozást. A gazdálkodók elhalaszthatják a vetést, tartalékolhatják a vetőmagokat, szárazságtűrő fajtákat választhatnak, takarmányt halmozhatnak fel, vagy megerősíthetik a vízvételi helyeket. Az adatok segítenek hatékonyabban elosztani a támogatásokat is, így a források szétaprózása helyett a kormányok és a fejlesztési szervezetek a leginkább rászoruló területekre fókuszálhatnak. A 2023-24-es El Niño előtt a FAO közép-amerikai programja például sikeresen juttatott szárazságtűrő vetőmagokat a helyi családoknak, érdemben javítva az élelmiszer-ellátás biztonságát.
A FAO és a Világélelmezési Program (WFP) együttesen egy 202 millió dolláros segélyprogramot indított útjára, amely 22 magas kockázatú országban mintegy 8,8 millió ember támogatását tenné lehetővé. A kezdeményezés sikeréhez azonban a kormányoknak, a fejlesztési bankoknak, a humanitárius szervezeteknek és a globális élelmiszerláncban érdekelt vállalatoknak is hozzá kell járulniuk, hogy a helyi termelők még az aszály tényleges beköszönte előtt felkészülhessenek a nehézségekre.
