2020. július 2. csütörtök Ottó

Hírek - Növény

Már nem kell sokat várni: több ezer éve nem látott gyümölcsök kerülhetnek az asztalokra

Izraeli tudósok hat datolyapálmafát növesztettek Jézus korabeli magokból. A szakemberek azt remélik, hogy képesek lesznek olyan datolyát termeszteni a júdeai sivatagban talált hím és nőnemű magokból növesztett fákon, mint amilyet kétezer éve Heródes király ehetett, és küldhetett Rómába, a császári udvarba. Az Ádámnak, Jónásnak, Urielnek, Boáznak, Juditnak és Hannának elnevezett magokat különböző régészeti lelőhelyeken fedezték fel, majd Dél-Izraelben csíráztatták, és palántákat neveltek belőlük.
 
 

A tudósok nem először keltettek életre több ezer éves datolyákat. Már 2008-ban arról számoltak be, hogy egy Masszadán, Heródes Holt-tenger melletti várában talált 1900 éves magból csíráztattak ki új, hímnemű növényt, amit akkor Matuzsálemnek neveztek el. Az új kísérlettel pedig ennél is tovább mentek, mert ezúttal egyszerre több, és mindkét nemű növényt termesztenek. Azt tervezik, hogy Matuzsálem virágporával fogják Hanna virágait beporozni, hogy ezzel olyan datolyához jussanak, mint amilyet Jézus korában ehettek errefelé az emberek.

Március 3-án rendezi meg Agrárium 2020 című évindító konferenciáját Kecskeméten a Portfolio Csoport. Az esemény napirendjére tűzi azokat a legfontosabb idei támogatási, jogszabályi, piaci, jövedelmezőségi és innovációs változásokat, amelyek ismeretére az agrárgazdaság szereplőinek feltétlenül szükségük lehet az eredményes gazdálkodáshoz. A konferencia a gyakorlatias szempontokat figyelembe véve ad választ a gazdasági döntéseknél felmerülő fontos kérdésekre. Ha tájékozott akar lenni az új évben, ne hagyja ki az Agrárium 2020 konferenciát március 3-án Kecskeméten!

Ez mégsem tipikus júdeai datolya lesz, nyilatkozta a kutatásokat vezető Sarah Sallon, a jeruzsálemi Hadassza kórház Louis Borick Természetgyógyászati Kutatóközpontjának igazgatója. Ugyanis már akkoriban sem magvakból termesztették a gazdák a datolyapálmát, hanem, akárcsak ma, a nagyon szépen termelő nőnemű növényeket klónozták, mondta Sarah Sallon.

A datolyát mai tudásunk szerint először az Arab-félszigeten és Mezopotámiában, a mai Irakban termesztették, több mint 6000 évvel ezelőtt, onnan terjedt el az ősi Júdeában és a Földközi-tenger térségében. Különféle betegségek gyógyítására is felhasználták, beleértve a depressziót és a memória romlását. A híres júdeai datolyát nagyban exportálták erről a vidékről, egészen a muzulmán hódításig, a hetedik század végéig. Az idősebb Plinius és Hérodotosz is beszámolt a júdeai datolya kiválóságáról, és hosszú eltarthatósági idejéről, amelynek révén messzi vidékekre tudták szállítani. Heródes minden évben küldött belőle a római császárnak, árulta el Sarah Sallon. A térség sok évszázados zűrzavaros hatalmi viszonyai azonban nem tettek jót a nagy odafigyelést, sok munkát kívánó növényeknek, a tizenkilencedik századra teljesen eltűntek Izrael földjéről a datolyaültetvények.

Hosszú órákat töltöttem a régészeti osztályokon a legjobb magok kiválogatásával. Sokban lukak voltak, ahol rovarok hatoltak be, mások szétestek, de találtam több teljesen érintetlent, és kiválasztottam a legjobbakat

- mesélte Sarah Sallon.

Az igazgató a Science Advances című tudományos lapban publikált tanulmányban írta le, hogy miként próbálták életre kelteni a régészeti feltárásokon talált magvakat. Végül hat mag kicsírázott. Az ezeken végzett radiokarbonos kormeghatározás szerint Hanna és Ádám valamikor az első és a negyedik század között, Judit és Boáz az i.e. első század közepétől az i.sz. második század közepéig, Uriel és Jonás pedig az i.sz. első és második század közötti keletkezhetett. A növények nemét meghatározó genetikai vizsgálat után Éva nevét Ádámra változtatták.

Voltak magok, amelyek hetek alatt kicsíráztak, de volt olyan is, amelyiknek fél évig tartott újjáéledése. Megállapították, hogy az ősi datolyamagok mintegy harminc százalékkal nagyobbak a modern, termesztett és vadon növő datolyapálmák magjainál. A genetikai elemzésből az is kiderült, hogy minél régebbi volt egy mag, annál "keletibb" volt, vagyis jobban hasonlított a Perzsa-öböl környékének növényeihez.

Genetikai állományát tekintve Ádám és Matuzsálem áll a legközelebb a Perzsa-öböl mai fajtáihoz. Hanna és Judit a modern iraki datolyákhoz áll közelebb, felmenőiket talán a babiloni fogságból hazatérő zsidók hozták magukkal az i.e. hatodik század végén, hiszen az idegenben sokan közülük datolyaültetvényeken dolgozhattak. Uriel, Boáz és Jónás viszont inkább az Egyiptomtól nyugatra eső és a modern marokkói fajtákkal mutat genetikai rokonságot. A tudósok ezt azzal magyarázzák, hogy őseiket Júdea római megszállása után a római birodalom észak-afrikai részeiből hozhatták.

Címlapkép: Getty Images

Kapcsolódó cikkek


 
X

A címlapról ajánljuk

DEVIZA
MATIF
CBOT
NYERSANYAG

    Agrometeorológia

    IDŐJÁRÁSA
    Agrárszektor hírlevél
    Ne maradjon le a friss hírekről!
    Iratkozzon fel hírlevelünkre
    és járjon mindenki előtt.
    Itt keressen minket
    © 2017. Agrárszektor.hu