A gazdaság működése abban különleges, hogy teljes mértékben a saját takarmánytermelésre épít. Bár nem foglalkoznak intenzív szántóföldi növénytermesztéssel, a lucerna és a különböző fűfélék biztosítják a szarvasmarhák számára a szükséges szálastakarmányt. Ennek előnye, hogy semmilyen vegyszer nem kerül a területre, így az állatok természetes körülmények között, tiszta környezetben nevelkedhetnek. Nyáron a legelők adják a fő táplálékot, télen pedig a betakarított takarmány fedezi az igényeket. Ez a rendszer sokáig jól működött, de az elmúlt években egyre inkább felborult az egyensúly.

Súlyos kijelentést tett a magyar gazda: a régi módszer már nem működik

Az egyre durvább aszály, a munkaerőhiány és a változó piaci környezet kihívások elé állítják a hazai gazdálkodókat.

Az aszály és a csapadékhiány az állattartás minden szegmensét érinti. A legeltetési időszak drasztikusan lerövidült: míg korábban márciusban vagy április elején ki lehetett hajtani az állatokat, és egészen novemberig kint maradhattak, ma már csak májustól augusztus közepéig tart a legeltetés. Ez azt jelenti, hogy a marhák mindössze három hónapot töltenek a legelőkön, a fennmaradó kilenc hónapban viszont istállóban kell etetni őket. Ez pedig hatalmas költségekkel jár.

Régen a lucerna még a beton repedéséből is kikelt, ma háromszoros mennyiséget kell elvetnem három külön szakaszban, hogy egyáltalán egyenletes állomány legyen belőle. Óriási költségek mellett nagyon kevés eredményt érünk el

– magyarázza a gazda az Agrárszektornak, aki szerint a gyepgazdálkodás itthon háttérbe szorult, és hiányzik az a tudásbázis, amely az ilyen szélsőséges körülményekhez való alkalmazkodást segítené.

Meglepő toxinmérések okoztak fejtörést: vallott a magyar gazda

A jelenlegi helyzetben, amikor a költségek magasak, az árak pedig hullámzóak, a józan, megfontolt gazdálkodás válik kulcsfontosságúvá.

A gazdaság működését nemcsak az időjárás nehezíti. A földterületekhez való hozzáférés is komoly problémát jelent. A támogatási rendszerek miatt sok tulajdonos inkább parlagon hagyja a földet, semmint bérbe adja. Így a kisebb gazdaságok számára szinte lehetetlenné válik a területnövelés, pedig ez lenne az egyik lehetséges út a hozamkiesés kompenzálására. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a régebben kötött hosszú távú szerződések sem teszik lehetővé a gyors változtatást, így sokszor a gazdák keze meg van kötve.

Amíg ez a támogatási rendszer így működik, nagyon nehéz lesz előrelépni. Nem tudjuk növelni a területet, mert mindenki ragaszkodik hozzá. Ez nemcsak Magyarországon probléma, hanem egész Európában

– teszi hozzá Dudás Csaba.

A jövőre nézve a gazdálkodó nem túl optimista, de feladni sem szeretné mindazt, amit másfél évtized alatt felépített. Úgy véli, hogy az extenzív, természetközeli állattartás egyre kevésbé lesz fenntartható, és könnyen lehet, hogy ipari takarmányozás felé kell elmozdulnia azoknak is, akik eddig a természet adta lehetőségekre támaszkodtak.

Őszintén vallott a magyar gazda: Ma már a piac az igazi fő ellenség

A mezőgazdaság egyre bizonytalanabb helyzetéről és a piac kiszámíthatatlanságáról beszélt az Agrárszektornak Kerchner István.

Én mindig azt mondom: jobban szeretem, mint amennyire megéri. De ha muszáj, akkor el kell menni az intenzívebb takarmányozás irányába, mert másképp nem marad választásunk. Nem akarom a 15 év munkáját kidobni az ablakon

– hangsúlyozza.