Lengyelországban ezen a héten még a Bigarreau Burlat dominálja a piacot, de a termelők elégedetlenek a nagybani árakkal. Alsó-Sziléziában a hét vége felé kezdődik meg a Karmen betakarítása, június legvégén vagy július legelején pedig a népszerű Summit fajta lép piacra nagyobb mennyiségben. Bár bőségesen áll rendelkezésre hazai termésű gyümölcs, a nagy szupermarketláncok szinte kivétel nélkül import árut kínálnak, ezek a tételek leginkább Szerbiából, Görögországból, Törökországból és Spanyolországból érkeznek. A lengyel cseresznyét a fogyasztók a piacokon vagy kisebb zöldségeseknél vásárolhatják meg - írja a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács.

Mi az oka annak, hogy a belföldi áru kiszorult a szupermarketekből?

Röviden, tömören: a szervezetlenség. A nagy láncok általában szeretnek egy beszállítótól néhány száz tonna cseresznyét rendelni, és megadott időszakokban meghatározott fajtájú és minőségű árut szeretnének kitenni a polcokra. Lengyelországban azonban a helyi termelők rendkívül szétaprózottak, a legtöbben csak kis mennyiségben termelnek. Mindazonáltal helyi vállalatok, felvásárlók számára adott lenne a lehetőség, hogy az adott fajtából összeszedjék a szükséges mennyiséget, a Lengyelországban működő kiskereskedelmi láncok mégsem rendelnek belföldi beszállítóktól nagyobb tételeket.

Érthető a termelők ellenszenve, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy a belföldi cseresznye a szezon dereka környékén még olcsóbb is az import árunál. Ennek ellenére a lengyel cseresznye nem népszerű a kiskereskedelmi láncoknál, és már tavaly is ugyanez volt a helyzet. Egyesek szerint a fajtaszerkezettel van a baj, mivel a Kordiával összehasonlítva a Burlat sokkal kevésbé tűri a szállítást és a tárolást. Ennek az érvnek viszont ellentmond, hogy tavaly a Kordia betakarításának csúcsán is import áruval voltak tele a szupermarketek. Vannak olyan kereskedők, akik szerint a lengyel áru minőségével van, gond, azaz arra esküsznek, hogy az import egyszerűen jobb, de a boltok polcain kínált árut elnézve ez sem feltétlenül igaz.

Nem kétséges, hogy piaci sikerek eléréséhez a lengyel cseresznyeágazatnak fokozatos újjászervezésen kell átesnie. A nagyobb területű és a jelenleginél egyöntetűbb fajtaszerkezetű ültetvényekre lenne szükség, de még ezeknek is szövetkezetekbe kellene tömörülniük, vagy egyszerűen csak együtt koordináltan kellene együttműködniük ahhoz, hogy szilárdabb tárgyalási pozíciókba kerülhessenek a szupermarketeknél.